1925-ben sz\u00fclettem Fels\u0151iszk\u00e1zon, Veszpr\u00e9m megy\u00e9ben. Ap\u00e1m f\u00f6ldm\u0171ves. Testv\u00e9rek n\u00e9gyen vagyunk. K\u00e9t n\u0151v\u00e9rem van, mind a kett\u0151 elad\u00f3. Nagyon szeretn\u00e9m, ha f\u00e9rjhez menn\u00e9nek. Ugyanis sok baj van vel\u00fck \u00e9ppen az\u00e9rt, mert l\u00e1nynak sz\u00fclettek. Az \u00f6cs\u00e9m tizenegy \u00e9vvel a h\u00fagom ut\u00e1n sz\u00fcletett, de semmi l\u00e1tszat\u00e1t nem kelti annak, hogy k\u00e9sei gyerek. S\u0151t, ap\u00e1m minden kur\u00e1zsij\u00e1t \u00e9ppen \u00fagy \u00f6r\u00f6k\u00f6lte, mint \u00e9n.<\/p>\n
Ap\u00e1m mindig arra t\u00f6rekedett, hogy f\u00f6ldet szerezzen mag\u00e1nak. Els\u0151 v\u00e1llalkoz\u00e1sa balul \u00fct\u00f6tt ki. 1924-ben gr\u00f3f Apponyi eladta az ottani birtok\u00e1t. Mink is vett\u00fcnk \u00f6t holdat. Kifizetni azonban nem tudtuk, az elk\u00f6vetkez\u0151 gazdas\u00e1gi v\u00e1ls\u00e1g miatt. Ennek k\u00f6vetkezm\u00e9nyek\u00e9ppen h\u00fasz \u00e9ven kereszt\u00fcl fulladoztunk az ad\u00f3ss\u00e1gokban, mert kamatot mindig csak fizetni kellett.<\/p>\n
A polg\u00e1ri iskola h\u00e1rom oszt\u00e1ly\u00e1t mag\u00e1n\u00faton v\u00e9geztem. 1941-ben ker\u00fcltem a p\u00e1pai Reform\u00e1tus Koll\u00e9gium kereskedelmi iskol\u00e1j\u00e1ba. Ez \u00fagy volt lehets\u00e9ges, hogy anyai nagyany\u00e1m kilenc unok\u00e1j\u00e1val bek\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt P\u00e1p\u00e1ra. Mivel \u00e1ltal\u00e1ban j\u00f3 tanul\u00f3k voltunk, az otthoniaknak csak az \u00e9lelmet kellett besz\u00e1ll\u00edtani. Azonban ez is nagy neh\u00e9zs\u00e9ggel j\u00e1rt, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen t\u00e9len. Ilyenkor m\u00e9g \u00e9hesebbek voltunk, mint m\u00e1skor. Egy szob\u00e1nk volt, s k\u00e9t \u00e1gyban \u00f6ten h\u00e1ltunk. Term\u00e9szetes, hogy \u00e9n mindig a k\u00e9t \u00e1gy k\u00f6z\u00f6tt aludtam. Jobb felemen valamelyik unokah\u00fagom, bal felemen nagyany\u00e1m mint f\u0151vigy\u00e1z\u00f3. A ny\u00e1ri sz\u00fcnid\u0151ket otthon t\u00f6lt\u00f6ttem, \u00e9s dolgoztam, amennyit csak b\u00edrtam.<\/p>\n
1945-ben \u00e9retts\u00e9gi ut\u00e1n T\u00f3th S\u00e1ndor rajztan\u00e1rom biztatott, hogy menjek m\u0171v\u00e9szi p\u00e1ly\u00e1ra. Ebben az \u00e9vben azonban nem tudtam, anyagi k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeim nem engedt\u00e9k. (A h\u00e1bor\u00fab\u00f3l megmaradt egy \u00fcsz\u0151csk\u00e9nk, h\u00fasz\u00e9ves ad\u00f3ss\u00e1gunkra ford\u00edtottuk, szerencs\u00e9sen kitelt bel\u0151le. A megmaradt ad\u00f3peng\u0151k\u00f6n m\u00e9g f\u00e9l kil\u00f3 szek\u00e9rken\u0151cs\u00f6t is vett\u00fcnk.)<\/p>\n
1946 \u0151sz\u00e9n j\u00f6ttem fel Pestre. Az Iparm\u0171v\u00e9szeti Akad\u00e9mi\u00e1n tettem felv\u00e9teli vizsg\u00e1t, de k\u00e9s\u0151bb nagyon megb\u00e1ntam. Rokonom, ismer\u0151s\u00f6m nem volt, akikn\u00e9l megsz\u00e1llhattam volna, m\u00e1s helyet meg nem tal\u00e1ltam. M\u00e1r-m\u00e1r \u00fagy volt, hogy az utc\u00e1n kell h\u00e1lnom, amikor v\u00e9letlen szerencse folyt\u00e1n \u00f6sszeker\u00fcltem egy \u00f6t-hat di\u00e1kb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 t\u00e1rsas\u00e1ggal. \u0150k voltak a D\u00f3zsa koll\u00e9gium els\u0151 tagjai. A koll\u00e9gium mennyorsz\u00e1g volt sz\u00e1momra, annak ellen\u00e9re, hogy se ablakunk, se ajt\u00f3nk, se \u00e1gyunk nem volt az els\u0151 h\u00f3napokban. Ez a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g lett a nevel\u0151m \u00e9s otthonom. Itt kaptam \u00e9letem legjobb bar\u00e1tait. Az \u0151sszel a K\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szeti F\u0151iskol\u00e1ra iratkoztam. Most a D\u00e9si Huber koll\u00e9gium az otthonom.<\/p>\n
Verseket m\u00e1r 1945-ben \u00edrtam. Ezek a versek \u00e1ltal\u00e1ban nagyon pesszimist\u00e1k. N\u00e9ha, mikor el\u0151veszem \u0151ket, csak mosolygok rajtuk. N\u00e9ha azonban meg\u00e9rtem magamat, belegondolok az akkori vil\u00e1gba, \u00e9s csak ez\u00e9rt nem v\u00e1gom \u0151ket a t\u0171zbe. A verseket nem j\u00e1t\u00e9kb\u00f3l, hanem a k\u00ednl\u00f3d\u00e1sok neh\u00e9zs\u00e9geiben \u00edrtam. Felel\u0151ss\u00e9ggel. A felszabadul\u00e1s ut\u00e1n szinte napi t\u00e1pl\u00e1l\u00e9kom lett a vers\u00edr\u00e1s. Friss leveg\u0151t sz\u00edvtam magamba, \u00e9s \u00f6r\u00fcltem, hogy kif\u00fajhatom.<\/p>\n
\n
Falubeli pajt\u00e1sommal, aki hadifogs\u00e1gb\u00f3l \u00e9rkezett, elhat\u00e1roztuk, hogy Pestre megy\u00fcnk \u00e9s tanulunk tov\u00e1bb. 1946 nyar\u00e1n milliomosok voltunk ugyan, de a rossz millpeng\u0151k\u00e9rt nem kaptunk m\u00e9g cigarett\u00e1t se. Ilyen okb\u00f3l mell\u0151zni k\u00edv\u00e1ntuk a vonatot is. Ez\u00e9rt \u00e9jszak\u00e1kon \u00e1t fund\u00e1lgattunk egy olyan szerkezetet, amivel megj\u00e1rjuk a 180 kilom\u00e9tert, eljutunk a f\u0151v\u00e1rosba a m\u0171\u00faton. A tervezett szerkezet v\u00e9g\u00fcl mint p\u00e1linkaf\u0151z\u0151 val\u00f3sult meg. \u00c9n Pestre m\u00e9gis eljutottam, zsebemben az \u00faj p\u00e9nzzel, n\u00e9h\u00e1ny tisztess\u00e9ges forinttal. F\u00f6lv\u00e9teli vizsg\u00e1m siker\u00fclt a grafikai szakra, de sz\u00e1ll\u00e1som nem volt. A sors akarta, hogy csavarg\u00e1s k\u00f6zben megpillantsak egy k\u00e9z\u00edr\u00e1sos t\u00e1bl\u00e1csk\u00e1t: Falu\u2013Budapest N\u00e9pikoll\u00e9gium \u2013 ezt olvastam egy romh\u00e1z kapuj\u00e1n, a Damjanich utc\u00e1ban. Bel\u00fcl n\u00e9gy-\u00f6t kop\u00e1r vas\u00e1gy, n\u00e9h\u00e1ny fiatalember. A nyomor\u00fas\u00e1gon s\u00edrni lehetett volna, de \u0151k nevettek. Szem\u00fckb\u0151l olyan bizalom \u00e1radt, s hit\u00fck, mindent j\u00f3ra ford\u00edt\u00f3 akaratuk olyan mesei sz\u00e9p volt, hogy elhat\u00e1roztam, vel\u00fck tartok. Ide h\u00edvtam a bar\u00e1tomat is.<\/p>\n
\u00cdgy lettem \u00e9n alap\u00edt\u00f3 D\u00f3zs\u00e1s, \u0151s-D\u00f3zs\u00e1s, ahogy mondani szoktuk. Mert D\u00f3zsa Gy\u00f6rgy nev\u00e9t viselte az a hatalmas, de szint\u00e9n romos \u00e9p\u00fclet, amit hamarosan megszerezt\u00fcnk. Ady Endre egyik vers\u00e9nek a\u00a0volt<\/em>-jait megj\u00f6v\u0151s\u00edtett\u00fck ilyenk\u00e9ppen: Akkor lesz itt lakodalom, nagy igazi lakodalom, Mikor az orsz\u00e1g v\u0151leg\u00e9nye D\u00f3zsa Gy\u00f6rgy lesz\u2026 Igen, ilyen l\u00e1ng tombolt benn\u00fcnk, k\u00fcl\u00f6nben t\u00e1n megfagytunk volna t\u00e9len a pap\u00edrablakok m\u00f6g\u00f6tt. A k\u00f6vetkez\u0151 ny\u00e1ron a f\u0151iskol\u00e1s k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9sz koll\u00e9giumot szervezt\u00fck, alak\u00edtottuk meg. \u00c9p\u00fclet kellett, kiszemelt\u00fck a Weiss Manfr\u00e9d h\u00e1zat az Andr\u00e1ssy \u00faton. Szalmazs\u00e1kot \u00e1t a ker\u00edt\u00e9sen, s m\u00e1r \u00e9jjel a velencei csill\u00e1rok alatt fek\u00fcdt\u00fcnk.<\/p>\n Az \u00faj iskola\u00e9vben fest\u0151n\u00f6vend\u00e9k voltam, verseket \u00edrtam, ezek megjelentek az akkori Val\u00f3s\u00e1gban. A versekre felfigyelt Veres P\u00e9ter, l\u00e1tni akart, elk\u00fcldte \u00e9rtem fekete miniszteri kocsij\u00e1t. \u00cdr\u00e1sra biztatott. Hogy a fest\u00e9szethez h\u0171tlen lettem, annak t\u00f6bb oka volt, most csak egyet eml\u00edtek. \u00c9reztem, hogy versben, egyel\u0151re, jobban kifejezhetem magamat, vil\u00e1gomat. Ez\u00e9rt 48 \u0151sz\u00e9n mint b\u00f6lcs\u00e9sz mentem \u00e1t a J\u00f3zsef Attila koll\u00e9giumba. Juh\u00e1sz Ferenc is odaj\u00f6tt, ahogy ezt m\u00e9g ny\u00e1ron megbesz\u00e9lt\u00fck. Simon Istv\u00e1nt ott l\u00e1ttam el\u0151sz\u00f6r, p\u00e1r h\u00f3napja szabadult a hadifogs\u00e1gb\u00f3l. Szel\u00edd, sokat tapasztalt fi\u00fanak l\u00e1tszott. Nagy karim\u00e1s kalapban szorgalmasan j\u00e1rt az egyetemre. A versben nagy lend\u00fclet\u0171 T\u00f3th Gyula m\u00e9g mindig az \u00e1gyat nyomta, mert Jugoszl\u00e1vi\u00e1ban a dereka roppant meg az ifj\u00fas\u00e1gi vas\u00fat\u00e9p\u00edt\u00e9sn\u00e9l. Sok vid\u00e1m, izgalmas, hasznos \u00f3r\u00e1t t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk egy\u00fctt. Er\u0151sen hitt\u00fcnk \u00fcgy\u00fcnk igaz\u00e1ban, dehogyis gondoltunk a rossz \u00e9vekre, melyek hamarosan minket is mint fiatal k\u00f6lt\u0151ket szorongattak.<\/p>\n V\u00e9gezet\u00fcl hadd mondjam el, hogy minden rossznak ellen\u00e9re magam is k\u00f6lt\u0151 lettem. Ezt nem csup\u00e1n a szerencs\u00e9nek tulajdon\u00edtom. A megj\u00e1rt koll\u00e9giumok adtak er\u0151t annyit, hogy m\u00e1ig is \u00e9lek bel\u0151le.<\/p>\n \n D\u00d3ZSA GY\u00d6RGY N\u00c9PI KOLL\u00c9GIUM\u00a0\u2013 ezt festettem \u00e1h\u00edtattal a feh\u00e9r t\u00e1bl\u00e1ra, ami hamarosan a bej\u00e1rati kapun hirdette, hogy az \u00e9p\u00fclet a mi\u00e9nk. Tulajdonk\u00e9ppen \u00fagy foglaltuk el, a kiutal\u00e1s, \u00e9rv\u00e9nyes\u00edt\u00e9s k\u00e9s\u0151bb t\u00f6rt\u00e9nt. A mostani D\u00f3zsa Gy\u00f6rgy \u00fat \u00e9s a Gorkij fasor sark\u00e1n ma is \u00e1ll a h\u00e1z. El\u0151kel\u0151 szanat\u00f3rium volt, a h\u00e1bor\u00faban megrong\u00e1l\u00f3dva rabl\u00f3k \u00e9s gyilkosok tany\u00e1ja lehetett. A rend\u0151rs\u00e9g n\u00e9ha egy-egy marcona alakot hozott a helysz\u00ednre, elj\u00e1tszatt\u00e1k vel\u00fck a b\u0171nt\u00e9nyt, mi pedig borzongtunk. Ezt a pokolian piszkos \u00e9s romos \u00e9p\u00fcletet mi hoztuk helyre. Mire a hideg, az es\u0151, a h\u00f3 meg\u00e9rkezett, m\u00e1r ablakaink is voltak, persze nem \u00fcvegb\u0151l \u2013 olajjal \u00e1titatott feh\u00e9r pap\u00edrb\u00f3l. N\u00e9h\u00e1ny h\u00f3napig sokat \u00e9hezt\u00fcnk, f\u00e1ztunk. K\u00f6r\u00fclbel\u00fcl nyolcvanan lehett\u00fcnk, egyetemist\u00e1k, k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1sok, erd\u00e9lyi \u00e9s felvid\u00e9ki fi\u00fak, paraszt- \u00e9s munk\u00e1sivad\u00e9kok, \u00e1rv\u00e1k \u00e9s szeg\u00e9nyek, \u00e1ltal\u00e1ban olyanok, akiknek sz\u00fcks\u00e9g\u00fck volt otthonra, k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gre. A k\u00f6z\u00f6s hit, a lelkes\u00fclts\u00e9g, elsz\u00e1nts\u00e1g tartott \u00f6ssze benn\u00fcnket.<\/p>\n Csak az iskola\u00e9v v\u00e9g\u00e9ig voltam \u201eD\u00f3zs\u00e1s\u201d, akkor n\u00e9h\u00e1ny f\u0151iskol\u00e1s t\u00e1rsammal megalak\u00edtottuk a D\u00e9si Huber K\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9sz Koll\u00e9giumot. Kezd\u0151d\u00f6tt minden el\u00f6lr\u0151l. \u00c9p\u00fclet kellett, kiszemelt\u00fck a Weiss Manfr\u00e9d h\u00e1zat az Andr\u00e1ssy \u00faton, az estet bev\u00e1rva \u00e1tdob\u00e1ltuk a szalmazs\u00e1kokat a vasker\u00edt\u00e9sen, bem\u00e1sztunk vagy h\u00faszan, a gondnok hi\u00e1ba tiltakozott, m\u00e1r ott aludtunk a hatalmas velencei csill\u00e1rok alatt. A h\u0151skor m\u00e9gis a \u201eD\u00f3zs\u00e1s\u201d id\u0151, az maga a teremt\u00e9s volt anyagilag, szellemileg egyar\u00e1nt. Meghat\u00f3dom, ha egy-egy eml\u00e9k f\u00f6lmer\u00fcl bennem.<\/p>\n T\u00e9l derek\u00e1n m\u00e1r, noha l\u00e9lekben er\u0151sek voltunk, testben nagyon gyeng\u00e9k \u00e9s \u00e1lmosak. A vitaminhi\u00e1ny ellen nagy kollekt\u00edv v\u00f6r\u00f6shagymaev\u00e9seket rendezt\u00fcnk, szem\u00fcnket bek\u00f6tve haraptuk az \u00f3ri\u00e1s v\u00f6r\u00f6shagym\u00e1kat, mint az aranyalm\u00e1t. De \u00edgy is csurgott a k\u00f6nny\u00fcnk, de \u00edgy is az orsz\u00e1g urainak, j\u00f6vend\u0151 vezet\u0151inek k\u00e9pzelt\u00fck magunkat.<\/p>\n Nemr\u00e9g a hajdani D\u00f3zsa el\u0151tt siett\u00fcnk taxival a filmgy\u00e1rba, \u00e9ppen a K\u00f3s\u00e1\u00e9k D\u00f3zsa-filmj\u00e9nek els\u0151 vet\u00edt\u00e9s\u00e9re. Az \u00e9p\u00fclet d\u00e9li oldal\u00e1n \u00fajra megpillantottam a csonka szilf\u00e1t, lelkes\u00fclten \u00fcdv\u00f6z\u00f6ltem: szervusz, te kedves fa! Feles\u00e9gem, aki velem volt, m\u00e1r tudta a titkot, amit kevesen ismernek: hogy ez a fa annak idej\u00e9n boldogg\u00e1 tette egyik vas\u00e1rnapunkat. Volt kukoricaliszt a konyh\u00e1n, de t\u00fczel\u0151 szikr\u00e1nyi sem. Karola n\u00e9ni, a pici szak\u00e1csn\u0151, pityeregve panaszolta, hogy nem tud eb\u00e9det f\u0151zni. Olyan szent d\u00fch fogott el, hogy m\u00e1ig se tudom, mik\u00e9ppen m\u00e1sztam fel arra a hatalmas f\u00e1ra, fogam k\u00f6zt a f\u0171r\u00e9sszel. A k\u00e9t vez\u00e9r\u00e1g k\u00f6z\u00fcl az egyiket, a leveletlent, lev\u00e1gtam, \u00e9ppen az od\u00fa f\u00f6l\u00f6tt, ahol denev\u00e9rek jajgattak, de nekik bajuk nem t\u00f6rt\u00e9nt. Aznap \u00e9ppen b\u00facs\u00fa volt a falunkban. Mi itt k\u00e1s\u00e1t eb\u00e9delt\u00fcnk boldogan. Huszonn\u00e9gy \u00e9vvel ezel\u0151tt. A kedves szilfa mintha semmit se v\u00e1ltozott volna, pedig mi minden t\u00f6rt\u00e9nt az\u00f3ta!<\/p>\n \n Nagy id\u0151k tan\u00faja \u2013 e kurta \u00f6njellemz\u00e9st k\u00f6ly\u00f6kkoromban bet\u0171zgettem egy v\u00e1ndork\u00f6lt\u0151 neve alatt. Most majdnem a nevemhez is odaragad, m\u00edg figyelem a k\u00e9perny\u0151n az eml\u00e9keztet\u0151, de sz\u0171kkebl\u0171 riportfilmet a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9sz n\u00e9pi koll\u00e9giumokr\u00f3l. De \u00e9szbe kapok idej\u00e9ben. A \u201etan\u00fa\u201d meghat\u00e1roz\u00e1s mell\u0151zend\u0151, hiszen a nagy id\u0151nek cselekv\u0151i voltak a koll\u00e9gist\u00e1k. Hogy k\u00e9s\u0151bb igazi alak\u00edt\u00f3k nem lehettek, nem rajtuk m\u00falt. B\u00e1r err\u0151l is lehetne elm\u00e9lkedni, s kis\u00fclhetne az ellenkez\u0151. A csak tan\u00fak: szeml\u00e9l\u0151dnek csup\u00e1n, rosszabb esetben megfigyelnek \u00e9s el\u00edt\u00e9lnek. Akadtak ilyenek is, nem tudva a t\u00f6rv\u00e9nyt: \u201eCsak ami lesz, az a vir\u00e1g.\u201d De meglehet: n\u00e1lunk is jobban tudt\u00e1k.<\/p>\n K\u00e9rem, ne m\u00e1s\u00edts\u00e1k meg a szavakat. F\u00e9nyes szell\u0151k \u2013 \u00edgy a helyes. F\u00e9nyes szelek \u2013 \u00edgy helytelen \u00e9s illemtelen. Ne fogj\u00e1k r\u00e1nk a\u00a0szeleket<\/em>. Nem mi voltunk. Ink\u00e1bb szelecsk\u00e9ket mondjanak, szavaljanak, nyomtassanak. \u00c9s ne h\u00edvjanak minket nemzed\u00e9knek. A n\u00e9pi koll\u00e9gist\u00e1knak nincs nemzed\u00e9ke, ahogy volt Vasv\u00e1ri\u00e9knak. Higgyenek Illy\u00e9s Gyul\u00e1nak, \u0151 mondta az eml\u00e9kesten. Illetve eml\u00e9kalkonyon. Mert hagyjunk helyet a h\u00e1rmass\u00e1gnak: alkonyat, est, \u00e9j. Persze, nem kellett volna akkor\u00e1t akarni, hinni, csalatkozni \u00e9s elv\u00e9rezni. Gyerekek, holtak \u00e9s elevenek, \u00f6rvendjenek, megkaptuk a mikul\u00e1si aj\u00e1nd\u00e9kot! \u2013 Teh\u00e1t: f\u00e9nyes szell\u0151k: ideje j\u00f6tt a megvet\u00e9snek. Az \u00e9hes gyerekek (k\u00f6zt\u00fck t\u00f6bben a f\u00f6ldoszt\u00e1s dicsf\u00e9ny\u00e9vel) ink\u00e1bb ettek ig\u00e9t, mint kenyeret. 1946: szak\u00e1csn\u00e9nk, a kedves Karola (kez\u00e9ben hetven parola) s\u00edrt, mert csak \u201emakai\u201d v\u00f6r\u00f6shagym\u00e1val szolg\u00e1lhatott. Bek\u00f6t\u00f6tt szemmel is k\u00f6nnyezve haraptuk s gondoltunk egyik p\u00e1rtfog\u00f3nkra, Erdei Ferencre, mert lehet, \u0151 juttatta a r\u00edkattat\u00f3 alm\u00e1t. K\u00e1r, hogy nincs r\u00f3lunk ilyen fot\u00f3, most l\u00e1thatn\u00e1 az orsz\u00e1g. 1947 nyara: \u00fajabb otthonalap\u00edt\u00e1s, most a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9sz f\u0151iskol\u00e1soknak. P\u00e1ly\u00e1zathirdet\u00e9s. J\u00f6nnek a nagysz\u00e9n\u00e1si l\u00e1nyok. Faggatja \u0151ket Cseh Mikl\u00f3s, a r\u00e9kasi bicsk\u00e1s, aki mellesleg Joyce Ulysses\u00e9t is majdnem k\u00edv\u00fclr\u0151l tudja. Aki k\u00e9s\u0151bb mint m\u0171kritikus, a m\u0171v\u00e9szet p\u00e1ratlan szerelmese, a gell\u00e9rthegyi asszonyszobrot megk\u00f6zel\u00edteni merte, mer\u0151en eszt\u00e9tikai \u00e9rvel\u00e9ssel. Munk\u00e1tlanul halt meg nemr\u00e9g, az alkohol csillaga f\u00e9nyeskedj\u00e9k neki! Ez a gyutacsszem\u0171 Mikl\u00f3s faggatja \u0151ket, k\u00f6zben \u00fcl az asztalon klottgaty\u00e1san. Micsoda zsiv\u00e1nytanya \u2013 gondolhatj\u00e1k \u0151k. De F\u00e1bi\u00e1n R\u00f3zsa marad. Hajdani fot\u00f3 a k\u00e9perny\u0151n: ragyog a mi R\u00f3zs\u00e1nk. A k\u00e9t szoba kicsi, \u00f6z\u00f6nlenek a gyerekek \u2013 Erd\u00e9lyb\u0151l, Felvid\u00e9kr\u0151l is. Szalmazs\u00e1kok, ir\u00e1ny az Andr\u00e1ssy \u00fat, a Weiss Manfr\u00e9d villa! F\u00e9l \u00e9v m\u00falt\u00e1n ki\u0171zett\u00fcnk onnan. K\u00e9p: Czinke Ferenc magyar\u00e1zza grafikai sorozat\u00e1t, a Koskir\u00e1lyt, aki b\u0171nei\u00e9rt kit\u00fcnteti mag\u00e1t, akit megny\u00faznak v\u00e9g\u00fcl. Legal\u00e1bb a mes\u00e9ben legyen igazs\u00e1g. Czinke, Czinke\u2026 ha m\u00e1r a sz\u00e1rnyasokn\u00e1l tartunk, v\u00e1rom, de nem j\u00f6n Kokas, akire a neve nem illik, nincs szem\u00e9tdombja, de a fest\u00e9szetben hatalom. S hol a \u201enagy\u00e1gy\u00fa\u201d, V\u00edgh Tam\u00e1s, a szobr\u00e1sz? Akit Ferenczy B\u00e9ni a legjobb tehets\u00e9gnek tartott m\u00e1r akkor. Mire val\u00f3 ez a t\u00falzott szer\u00e9nys\u00e9g, fi\u00fak? Egykori v\u00e1dak: a n\u00e9pi koll\u00e9gist\u00e1k m\u00e9rt\u00e9ktelen\u00fcl t\u00fcntetnek, m\u00e1szk\u00e1lnak az orsz\u00e1gban, illet\u00e9ktelen\u00fcl avatkoznak \u00fcgyekbe, par\u00e1zn\u00e1k, elhanyagolj\u00e1k szakm\u00e1jukat. Ut\u00f3bbira a v\u00e1lasz mostani, imm\u00e1r mosolyg\u00f3: jobban tudtunk kompon\u00e1lni, mint ez az operat\u0151r, aki a k\u00e9perny\u0151 jobb sz\u00e9l\u00e9n egy besz\u00e9l\u0151 orrot igen sok\u00e1ig otthagy, jelezve az eml\u00e9kez\u00e9s komolys\u00e1g\u00e1t.<\/p>\n K\u00e9p: a koll\u00e9gium erk\u00e9lye, els\u0151 emelet. A film elej\u00e9ben villan f\u00f6l ugyan, de utolj\u00e1ra hagyom, puszt\u00e1n kompoz\u00edci\u00f3s meggondol\u00e1sb\u00f3l. Az erk\u00e9ly \u00fcres, pedig ott k\u00e9ne \u00fcln\u00f6m, mint r\u00e1cs k\u00f6zt, a berekesztetts\u00e9g, a megrekedts\u00e9g szimb\u00f3lumak\u00e9nt. Nap s\u00fcti az erk\u00e9lyt, de \u00fcres. Ide szoktam f\u00f6llebegni kintr\u0151l, s be a horkol\u00f3 szob\u00e1ba, ha \u00e9jszaka t\u00e9rtem haza. Itt \u00fcld\u00f6g\u00e9ltem 48 tavasz\u00e1n, el\u0151ttem sud\u00e1r husz\u00e1rak\u00e1cok rezegtek a f\u00e9nyestre szell\u0151csk\u00e9kt\u0151l. Sej\u2026 sejtettem, hogy nem lehetek nemzed\u00e9k, ez\u00e9rt vettem el\u0151 Csokonai Vit\u00e9z Mih\u00e1lyt, szeg\u00e9nyt, aki tudvalev\u0151leg nem volt nemzed\u00e9k. Innen \u00e9szleltem, hogy miniszteri kocsi j\u00f6n \u00e9rtem, Veres P\u00e9ter\u00e9, aki \u00f3hajtotta l\u00e1tni a piktorpo\u00e9t\u00e1t. T\u00f6rt\u00e9nik-e ilyesmi manaps\u00e1g? Hej, mostani kis id\u0151, te \u00f6nz\u0151, kicsinyes id\u0151!<\/p>\n \n Az ember term\u00e9szete olyan, hogy mind a n\u00e9gy \u00e9vszakban megleli a kedveset, a sz\u00e9pet, de term\u00e9szet\u00e9n\u00e9l fogva a telet hamar megunja, mert kl\u00edm\u00e1nkban a t\u00e9l egy\u00e1ltal\u00e1n nem mondhat\u00f3 hum\u00e1nusnak, dr\u00e1maian feh\u00e9r \u00e9s fekete, az embert nagyon is kif\u00e1rasztja \u2013 ez\u00e9rt lehet n\u00e1lunk a tavasz a megv\u00e1lt\u00e1s \u00e9s a forradalom \u00f6r\u00f6k jelk\u00e9pe. Egy\u00e9ni meg\u00fajul\u00e1sunk is rem\u00e9nyteljesebb, ha a hull\u00e1mz\u00f3 f\u00fcveket, vet\u00e9seket l\u00e1tjuk, meg a soksz\u00edn\u0171 lepke- \u00e9s mad\u00e1rt\u00fcnem\u00e9nyeket a tapsol\u00f3 levelek k\u00f6zt. Szenved\u00e9lyes, teremt\u0151 \u00e9vszak a tavasz, ig\u00e1ja is \u00e9des.<\/p>\n Gyermekkoromban a tavaszok a legboldogabbak. Ha csak n\u00e9h\u00e1ny sz\u00edn villan fel el\u0151ttem: a z\u00f6ld, a s\u00e1rga, a piros, m\u00e1ris l\u00e1tom az aranyosan zsibong\u00f3 kislib\u00e1kat a z\u00f6ldben, a mez\u00edtl\u00e1bas versenyfut\u00e1sokat, a piros szalagos kiscsik\u00f3t, aki holtf\u00e1radtra szaladg\u00e1lja mag\u00e1t a szabadban, s kezdetben f\u00e9l m\u00e9g leheverni a szokatlan f\u0171re, seg\u00edtek neki: behajl\u00edtom a t\u00e9rdeit, mell\u00e9je fekszem, szuszogunk boldogan, mint a testv\u00e9rek.<\/p>\n P\u00e1pai di\u00e1k koromban kimentem a v\u00e1ros sz\u00e9lire festeni. Tornyokat, jegeny\u00e9ket, h\u00f6mp\u00f6lyg\u0151 feh\u00e9r felh\u0151ket festek: \u00e1br\u00e1ndokat. Pihentetni magam hanyatt fekszem. a z\u00f6ld r\u00e9ti \u00faton, a felh\u0151k ingyen-cirkusz\u00e1t \u00e1mulom-b\u00e1mulom, s k\u00f6zben \u00e1tl\u00e9p f\u00f6l\u00f6ttem egy s\u00e1rga szokny\u00e1s cig\u00e1nyl\u00e1ny. M\u00e1ig se tudom, hogy val\u00f3s\u00e1g volt-e vagy \u00e1lom.<\/p>\n Legels\u0151 pesti tavaszom 1947-ben s\u00fct\u00f6tt r\u00e1m. N\u00e9pi koll\u00e9gist\u00e1k voltunk. Ott \u00e9lt\u00fcnk egy majdnem-rom \u00e9p\u00fcletben a Ligettel szemben. A t\u00e9l nagyon meggy\u00f6t\u00f6rt benn\u00fcnket. Rosszul z\u00e1r\u00f3d\u00f3 ajt\u00f3, pap\u00edrablak, repedezett fal, t\u00fczel\u0151 semmi. Majd j\u00f6n a tavasz, biztattuk magunkat, s j\u00f6tt is, mint a mi orsz\u00e1got \u00e9s vil\u00e1got megv\u00e1lt\u00f3 akaratunk szimb\u00f3luma. L\u00e9lekben er\u0151sek voltunk, de testben gyeng\u00e9csk\u00e9k. Eml\u00e9keztek-e, bar\u00e1taim, mi volt a mi vitaminunk? Bek\u00f6t\u00f6tt szemmel haraptuk az \u00f3ri\u00e1s v\u00f6r\u00f6shagym\u00e1kat, mint az aranyalm\u00e1t. Sz\u00e9p volt a tavasz, mi is igyekezt\u00fcnk, hogy sz\u00e9pek legy\u00fcnk. A l\u00e1nyok seg\u00edtettek, vasalt\u00e1k, foltozt\u00e1k szer\u00e9ny kis ruh\u00e1inkat, f\u00f6lvarrt\u00e1k ing\u00fcnkre a gombot. Eml\u00e9keztek, milyen boldogan k\u00e9sz\u00fclt\u00fcnk az \u00dcnnepre \u00e9s a szerelemre?<\/p>\n \n A Laci nagyon j\u00f3 gyerek volt. Mikor p\u00f3ly\u00e1s volt, akkor is igen j\u00f3 kisgyerek volt. Megf\u00fcr\u00f6szt\u00f6ttem, \u00e9s eg\u00e9sz d\u00e9lut\u00e1n, m\u00edg elv\u00e9geztem a munk\u00e1mat, elaludt. Ha f\u00f6l\u00e9bredt is, csak olyan csendes volt, a kezeit n\u00e9zegette.<\/p>\n Volt neki egy sz\u00fcrke lova, vett\u00fck neki b\u00facs\u00faba. Azt\u00e1n bele\u00e1ll\u00edtotta a s\u00e1rba, azt\u00e1n akkor r\u00e1v\u00e1gott egy nagy kalap\u00e1ccsal. N\u00e9gyfel\u00e9 ment a sz\u00fcrke l\u00f3. \u2013 Kicsin\u00e1ltad? \u2013 Azt mondta: \u2013 Megcsi\u00e1jjom! \u2013 H\u00e1t, mondom, megcsin\u00e1ltad! mert k\u00e9tfel\u00e9 ment a l\u00f3, \u00edgy, amint r\u00e1\u00fct\u00f6tt.<\/p>\n Mes\u00e9lni szoktam sokat. Meg rajzolni. Mert \u00e9n tudtam rajzolni, j\u00f3l rajzoltam is. Azt\u00e1n, hogy lovat rajzoljak neki. Arrul azt\u00e1n \u0151 is lerajzolta a lovat, \u00e9s azt\u00e1n akkor mindig a lovakat rajzolta. Rajzolgatott, festegetett. Festett is k\u00e9peket, otthun vannak m\u00e9g, amiket festett\u2026 A koll\u00e9giumban festette. De j\u00f3k \u00e1m! Sz\u00e9pek a k\u00e9pek. A Soml\u00f3t festette le, a sz\u00fcreti mulats\u00e1got\u2026 Ezt is \u00f6rvendte, ezt a rajzol\u00e1st, fest\u00e9st.<\/p>\n P\u00e1p\u00e1n volt a koll\u00e9giumban, amikor m\u00e1r kezdett verseket \u00edrni. A cs\u0151szi r\u00e9ten gy\u0171jt\u00f6tt\u00fcnk sz\u00e9n\u00e1t, \u00e9s akkor mondta, hogy anya, \u00e9n k\u00f6lt\u0151 leszek \u00e1m! \u00c1, mondom, dehogy lesz k\u00f6lt\u0151, hogyan lenn\u00e9l k\u00f6lt\u0151? De \u0151: \u2013 \u00c9n az akarok lenni! \u2013 \u00c9s\u2026 h\u00e1t siker\u00fclt is neki.<\/p>\n Az igen j\u00f3 volt benne, hogy mindig a szeg\u00e9ny n\u00e9p mellett volt, \u00e9s maga is olyan szer\u00e9ny volt, hogy ha vett\u00fcnk neki ruh\u00e1t, nem akarta f\u00f6lvenni. Hogy \u0151neki j\u00f3l van ez is.<\/p>\n Sok j\u00f3 tulajdons\u00e1ga van neki. Szereti a munk\u00e1t is, az \u00e1llatokat igen szereti, a lovakat. Volt egy m\u00e9n\u00fcnk, de befogta volna maga azt a m\u00e9nt, pedig olyan goromba volt\u2026 \u00e9s m\u00e9g arra is v\u00e1llalkozott. De \u00e9n nem engedtem neki.<\/p>\n Olyan eleven volt, hogy ez mindennek ment. F\u00f6lm\u00e1szott a k\u00f6rtef\u00e1ra, hogy ostornyelet v\u00e1g, mert olyan karjai voltak, hogy csak m\u00e1szott. A padl\u00e1sra is f\u00f6lment egy r\u00fadon, mert nyitva volt a padl\u00e1s, \u00e9s azt\u00e1n odatett egy r\u00fadot, \u00e9s azon ment f\u00f6l. Mink meg jajgattunk, sikongattunk, hogy leesik, leesik! De ez csak f\u00f6lm\u00e1szott.<\/p>\n Maga csin\u00e1lta a korcsoly\u00e1kot, \u00e9s ott korcsoly\u00e1zott eg\u00e9sz nap. Nemigen volt benn a lak\u00e1sban. Mindig a Soml\u00f3ra akart menni. Nem is volt f\u00f6l\u00f6lt\u00f6zve, \u00e9s el akart menni a kocsi ut\u00e1n. \u00c9n meg futottam ut\u00e1na, hogy mi lesz ezzel a gyerekkel, ha a kocsit se \u00e9ri el, megfagy az \u00fatban. Futottam ut\u00e1na, a f\u00f6ldeken \u00e1tment, a t\u00e9li fagy amint f\u00f6lengedett, az a nagy s\u00e1r a cip\u0151j\u00e9n, h\u00e1t nem tudta h\u00fazni, meg \u00e9n is \u00e9ppen \u00fagy j\u00e1rtam. Alig tudtam el\u00e9rni, de az\u00e9rt valahogyan az ujjammal meg tudtam cs\u00edpnyi, hogy vissza tudtam h\u00faznyi. Azt\u00e1n bevittem. Csak egy ingben volt meg egy kis mell\u00e9ny rajta, p\u00f3tinc\u00e1n volt, csak olyan kis v\u00e9kony ruh\u00e1ban volt, nem volt rajta kab\u00e1t se, megf\u00e1zott volna nagyon, ha elmegy\u2026<\/p>\n \n Neh\u00e9z meghat\u00e1roznom pontosan ezeket az els\u0151 eml\u00e9keket. Tal\u00e1n a t\u00e9li id\u0151kb\u0151l val\u00f3k, amikor a csal\u00e1d k\u00e9nyszer\u00fcl bent a lak\u00e1sban \u00e9lni, \u00e1ltal\u00e1ban. Any\u00e1m ilyenkor nemcsak a h\u00e1zi dolgokat v\u00e9gezte, hanem vel\u00fcnk is, kicsinyekkel, foglalkozott. Oktatott benn\u00fcnket, j\u00e1t\u00e9kokat csin\u00e1lt, n\u00e9ha j\u00e1tszott is vel\u00fcnk, \u00e9nekelt, mes\u00e9lt.<\/p>\n A t\u00e9li id\u0151re esik kar\u00e1csony is. El\u0151tte napokban m\u00e1r megmint\u00e1zta t\u00e9szt\u00e1b\u00f3l a szarvasokat, borsszemet nyomott szem\u00fcknek, \u00e9s ezek is a f\u00e1n voltak. A n\u00e1lunk m\u00e9g \u00e9l\u0151 reg\u00f6l\u00e9sben is szerepel a Csodafi\u00fa Szarvas. Tal\u00e1n ilyen m\u00f3don, ilyen hagyom\u00e1nyszer\u0171en ker\u00fclhetett a kar\u00e1csonyf\u00e1ra, ugyanis m\u00e1snap reggel m\u00e1r reg\u00f6ltek n\u00e1lunk.<\/p>\n H\u00fasv\u00e9tkor \u0151 festette a piros toj\u00e1st. \u0150 tudta festeni, tudta a m\u00f3dj\u00e1t, hogy kell, s\u0151t a cifr\u00e1j\u00e1t is tudta. Az nagy \u00f6r\u00f6m volt n\u00e1lunk, a h\u00fasv\u00e9t.<\/p>\n Mostan\u00e1ban egyre ink\u00e1bb \u00fagy jelentkezik any\u00e1m eml\u00e9kezetemben, mint aki mindig szalad. Eml\u00e9kszem, ahogy a vadcseresznyef\u00e1k alatt elszalad \u00e9s ahogy a levelek s\u00farl\u00f3dnak a kap\u00e1t\u00f3l. L\u00e1tom, ahogy kap\u00e1val a v\u00e1ll\u00e1n fut ki az udvarb\u00f3l, \u00e9s val\u00f3ban ilyen is volt. A mez\u0151r\u0151l szaladt haza f\u0151zni, az \u00e1llatetet\u00e9s is futt\u00e1ban t\u00f6rt\u00e9nt. J\u00f3 munk\u00e1s \u00e9s gyors munk\u00e1s volt, mindenben. \u00c9s ha n\u00e9ha hazamegyek: a siets\u00e9get most is l\u00e1tom rajta. Ha valahova megy, akkor nagyon-nagyon iparkodik.<\/p>\n \u00d6r\u00f6k\u00f6ltem egy kis palat\u00e1bl\u00e1t, \u00e9s eg\u00e9sz picigyerek koromban mindig unszoltam any\u00e1mat, hogy rajzoljon nekem. A legfontosabb munka k\u00f6zben is arra k\u00e9rtem, hogy rajzoljon, \u00e9s amit tudott, azt rajzolt nekem \u2013 de f\u0151leg lovakat rajzolt. Azt szerettem, ha rajzol nekem, \u00e9s t\u0151le tanultam meg rajzolni is, illetve h\u00e1t azt a rajzszeretetet.<\/p>\n Nagyon nehezen szoktam meg az iskol\u00e1ban. El\u00e9g vad\u00f3c voltam, mert a falun k\u00edv\u00fcl laktunk mi, \u00e9s \u00e9n sokszor egyed\u00fcl voltam \u00e9s csatangoltam a hat\u00e1rban. Magam elsz\u00f3rakoztam. \u00c9s n\u00e9gy fal k\u00f6z\u00e9 z\u00e1rva m\u00e1r kora \u0151sszel, az neh\u00e9z volt nekem. Neh\u00e9z volt elviselnem. De a t\u00f6meget is neh\u00e9z volt elviselnem. Eml\u00e9kszem, hogy any\u00e1m varrta a tariszny\u00e1mat, s azzal mentem iskol\u00e1ba. Ez az egy, ami mondhatom, hogy seg\u00edtett, vagy velem volt akkor, ami\u2026 amihez ragaszkodtam, illetve \u00fagy biztatott is.<\/p>\n Any\u00e1m eleget foglalkozott vel\u00fcnk, \u00e9s mindig azt mondotta, hogy \u0151 milyen j\u00f3 tanul\u00f3 volt, \u00e9s akkor hogy tanult\u00e1k az \u00e1b\u00e9c\u00e9t, hogy mutogatt\u00e1k. Ugyanis mikor mi iskol\u00e1ba j\u00e1rtunk, m\u00e9g a bet\u0171ket mutattuk. Az i bet\u0171h\u00f6z odatett\u00fck a sz\u00e1nkhoz a mutat\u00f3ujjunkat, a g\u00f6 bet\u0171t amikor tanultuk, a torkunkra nyomtuk az ujjunkat. Mikor az en bet\u0171t tanultuk, akkor a f\u00fcl\u00fcnkn\u00e9l k\u00f6r\u00f6zt\u00fcnk az ujjunkkal. Azt hiszem, az volt a sz\u00fanyogdong\u00e1s: nnnn. H\u00e1t ez el\u00e9g r\u00e9gen volt.<\/p>\n Az els\u0151 vil\u00e1gh\u00e1bor\u00fa el\u0151tt volt m\u00e9g ez, mikor \u0151 kisl\u00e1ny volt. Szerinte \u0151 szokta \u00fcnneps\u00e9geken szavalni a verseket. Valamennyire eml\u00e9kezett. Hogy \u0151 nagyon szerette a verseket \u00e9s a versekb\u0151l nagyon sokat tanult, az m\u00e1r kitud\u00f3dott el\u00e9g kor\u00e1n, m\u00e9g gyerekkoromban, kisgyerek koromban, mert id\u00e9zni szokott versekb\u0151l. \u201eAki szorgalmas, az ilyen\u2026\u201d \u201eAki szorgalmas, az t\u00f6bb ember lesz\u2026 embers\u00e9gben t\u00f6bb lesz\u2026\u201d Azt hiszem, Czuczor Gergelynek van egy ilyen verse, \u00e9s abb\u00f3l szokott fej\u00fcnkre olvasni.<\/p>\n Az \u0151 csal\u00e1djukb\u00f3l \u2013 \u00f6ten voltak testv\u00e9rek \u2013 egy, csak egyetlen l\u00e1nynak siker\u00fclt tanulnia, \u0151 is abbahagyta. \u0150 nagyon szeretett volna iskol\u00e1ba j\u00e1rni. De k\u00f6zbej\u00f6tt a h\u00e1bor\u00fa, \u00e9s h\u00e1t nem lehetett. Nagyon sz\u00fcks\u00e9g volt a munk\u00e1sk\u00e9zre otthon. Mindig sajn\u00e1lta, hogy nem tanulhatott tov\u00e1bb, azonban elhat\u00e1rozta, hogy minket gyerekeket tan\u00edttatnak.<\/p>\n Egy sz\u00e9p napon, ny\u00e1ron, mikor kap\u00e1ltunk, besz\u00e9lgett\u00fcnk. \u0150 azt mondta, hogy tanulni k\u00e9ne a gyerekeknek. Ap\u00e1m azt mondta, hogy nem kell tanulni, mert az sok p\u00e9nzbe ker\u00fcl. \u00c9s eml\u00e9kszem, hogy any\u00e1m eldobta a kap\u00e1t, hazaszaladt, fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt \u00e9s elment Ny\u00e1r\u00e1dra a nagymam\u00e1hoz, hogy k\u00f6lt\u00f6zz\u00f6n be P\u00e1p\u00e1ra \u2013 rokonunknak volt egy kiad\u00f3 egyszoba-konyh\u00e1s lak\u00e1sa \u2013, \u00e9s oda vegye a gyerekeket, de nemcsak minket, hanem m\u00e9g a t\u00f6bbi testv\u00e9r gyerekeit is. Kilencen voltunk akkor unok\u00e1k, \u00f6ten ment\u00fcnk iskol\u00e1ba. Ez nagyon nagy sz\u00f3 volt; p\u00e9nz nemigen volt, a term\u00e9ny olcs\u00f3 volt. Any\u00e1m eldobta a kap\u00e1t, elszaladt haza, fel\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, ment Ny\u00e1r\u00e1dra, tizen\u00f6t kilom\u00e9tert futott m\u00e9g, \u00e9s megbesz\u00e9lte nagymam\u00e1val, mit tervelt ki. \u00c9s \u00edgy tudtunk tanulni. El is v\u00e9geztem a k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1t P\u00e1p\u00e1n.<\/p>\n Mikor \u00e9n megmondtam any\u00e1mnak, hogy k\u00f6lt\u0151 leszek, akkor m\u00e1r \u00e9n megjelen\u0151 k\u00f6lt\u0151 voltam, tudniillik m\u00e9g fest\u0151n\u00f6vend\u00e9k koromban megjelentek verseim. \u00c9s \u0151sszel, ahogy a sarj\u00fat otthon gy\u0171jt\u00f6tt\u00fck, mondtam any\u00e1mnak, hogy most eld\u00f6nt\u00f6ttem m\u00e1r, hogy k\u00f6lt\u0151 leszek, \u00e9s ezent\u00fal m\u00e1r nem a K\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szeti F\u0151iskol\u00e1ra j\u00e1rok, hanem a B\u00f6lcs\u00e9szkarra. \u0150 azt gondolta, hogy a k\u00f6lt\u0151nek nem is kell tanulni, azok csak \u00fagy teremnek, mint Pet\u0151fi S\u00e1ndor ugyeb\u00e1r, \u00e9s ezek a k\u00f6lt\u0151k szerencs\u00e9tlen emberek, j\u00e1rj\u00e1k a vil\u00e1got, csavarognak, szeg\u00e9nyek, \u00e9s elesnek a csat\u00e1ban. H\u00e1t ilyen sorsot nem k\u00edv\u00e1nt nekem, noha \u0151 nagyon szerette a verseket. De nem voltak b\u00fcszk\u00e9k r\u00e1m, egy\u00e1ltal\u00e1n, abban az id\u0151ben. Csak k\u00e9s\u0151bb. Mikor m\u00e1r k\u00f6nyvem, jelent meg, k\u00f6nyveim jelentek meg. Akkor m\u00e1r \u00fagy kezdt\u00e9k tapasztalni, hogy h\u00e1t nem minden k\u00f6lt\u0151 egyforma, \u00e9s h\u00e1t nem mindenki lesz \u00e9s lehet Pet\u0151fi S\u00e1ndor, aki a csat\u00e1ban esik el, \u00e9s \u00fagy nem\u2026 nem agg\u00f3dtak tov\u00e1bb \u00e9rtem.<\/p>\n Ha hazamegyek, n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3val elmondom, hogyan \u00e9l\u00fcnk. Eg\u00e9szs\u00e9gesek vagyunk\u2026 legt\u00f6bbsz\u00f6r azt mondom. \u00c9s\u2026 ink\u00e1bb hallgatok. \u0150t faggatom, mi van a faluban, \u00e9s \u0151 ezt nagyon sz\u00edvesen elmondja. Eg\u00e9sz nap tud besz\u00e9lni, az \u00e9lm\u00e9nyeir\u0151l, a t\u00f6rt\u00e9ntekr\u0151l.<\/p>\n \u00c9s nagy \u00e9s j\u00f3 tapasztalatom az, hogy a zaklatott, nagyon zaklatott \u00e9lete ut\u00e1n most m\u00e1r nyugodtabb, harmonikusabb ember lett. Azt hiszem, j\u00f3kedv\u0171nek sz\u00fcletett, j\u00f3kedvre sz\u00fcletett, boldogs\u00e1gra sz\u00fcletett, \u00e9s van, voltak adotts\u00e1gai, hogy \u00f6r\u00fclni tudjon, vigadni tudjon, nevetni, kacagni. De nem ilyen volt az \u00e9lete. Sok baj, betegs\u00e9g, elemi csap\u00e1s olyan \u00e9letet m\u00e9rt r\u00e1, s\u00fajtott r\u00e1, hogy nem volt boldog ember.<\/p>\n Nagyon nagy id\u0151k\u00f6z\u00f6kben veszi az ember \u00e9szre, hogy meg\u00f6regedett az \u00e9desanyja. \u00c9n most se l\u00e1tom igaz\u00e1n \u00f6regnek, persze. Benne l\u00e1tom a r\u00e9git is, a r\u00e9gi fiatalasszonyt, any\u00e1t. N\u00e9ha egy mosoly\u00e1ban f\u00f6lfedezem.<\/p>\n <\/p>\n Utazom any\u00e1mhoz, zsebemben a szerkeszt\u0151s\u00e9g levele, k\u00e9rnek, \u00edrjak \u00f6n\u00e9letrajzot a kar\u00e1csonyi sz\u00e1mba. Most \u00e9ppen eredetemh\u00f6z \u00e9rkezem. Ahogy szoktam, k\u00f6r\u00fclj\u00e1rom a rozoga h\u00e1zat, megszimatolok mindent. Megrugdosom, forgatom a sok lomot, n\u00e9zegetem a kamragerend\u00e1n a csorba \u00e9s \u00fcres fecskef\u00e9szket. Ilyen a h\u00e1z is, any\u00e1m a faluban \u00e9l, m\u00e1r v\u00e9dettebben. F\u00f6lmegyek a padl\u00e1sra is, vizsg\u00e1lom a korhadt koszor\u00fagerend\u00e1t, b\u00edrja-e m\u00e9g? Egyszer majd kifordulnak a s\u00e1rfalak a tet\u0151 al\u00f3l, s lerogyik minden. M\u00e1r leselkedik a term\u00e9szet a r\u00e9seken \u00e1t. Z\u00f6ld huzat, az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g lelke d\u00fadol halkan. De most nem f\u00e1j semmi. B\u00f6lcsebb lettem? K\u00edv\u00fcl s\u00fct a szeptemberi sz\u00e9p nap. Irk\u00e1val, tollal \u00fcl\u00f6k a di\u00f3fa al\u00e1.<\/p>\n Sz\u00fclet\u00e9sem napj\u00e1t nem tudom. M\u00edg itthon \u00e9ltem, j\u00falius 14-\u00e9t mondtam, \u00edgy tudtam any\u00e1mt\u00f3l. K\u00e9s\u0151bb anyak\u00f6nyvi kivonat kellett, s ez \u00e1mulatomra 17-\u00e9t jegyezte. Pap\u00edr szerint 1925. j\u00falius 17-\u00e9n sz\u00fclettem. Fels\u0151iszk\u00e1zon, Veszpr\u00e9m megy\u00e9ben. Sz\u00fclet\u00e9semkor arat\u00e1s volt, szent munka, \u00e9jszak\u00e1k, nappalok egybeestek, az \u00e9n d\u00e1tumom pedig elveszhetett a sok tennival\u00f3 k\u00f6zt. M\u00e9gis, ha a Bastille-b\u00f6rt\u00f6nt 14-\u00e9n d\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k le, illett volna ezen a napon sz\u00fcletnem. Any\u00e1m a kamr\u00e1t, padl\u00e1st s\u00e1rozta-sik\u00e1lta az \u00faj gabon\u00e1nak. Hordta a magasba a neh\u00e9z agyagot, k\u00ednl\u00f3dta mag\u00e1t \u00e1t a gerend\u00e1kon. \u00dagy elf\u00e1radt, hogy szerinte, a sz\u00fcl\u00e9shez nem maradt ereje. V\u00e1llam is igen sz\u00e9les volt, ez\u00e9rt j\u00f6ttem nehezen vil\u00e1gra. Sok v\u00e9rt vesztett, s ha nincs a j\u00f3 b\u00e1ba n\u00e9ni, m\u00e1r akkor meghalunk. K\u00ednj\u00e1\u00e9rt h\u00e1lak\u00e9ppen j\u00f3 gyerek voltam, m\u00edg l\u00e1bra nem \u00e1lltam. K\u00e9s\u0151bb annyira csintalan s f\u00e9ktelen, hogy naponta nevezett az isten ostor\u00e1nak. B\u00f6lcs\u0151s koromban csak egy Ih\u00e1sz Ilona nev\u0171 l\u00e1nyt\u00f3l kellett f\u00e9ln\u00fcnk: sz\u00e1j\u00e1val titokban arcomra j\u00e1rt, sz\u00edvta k\u00e9kre, pirosra, m\u00e9g a foga nyom\u00e1t is rajtam hagyta. Any\u00e1m szerint: szerelemb\u0151l.<\/p>\n Any\u00e1mat, a 17 \u00e9ves Vas Erzs\u00e9betet h\u00e9jagyorsas\u00e1ggal ragadta mag\u00e1hoz ap\u00e1m, a 34 \u00e9ves Nagy B\u00e9la. Mindkett\u0151 t\u00fals\u00e1gosan \u00e9rz\u00e9keny l\u00e9v\u00e9n, szinte naponta civakodtak. A kork\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g, t\u00e1n a k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6s f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g meg a gazd\u00e1lkod\u00e1s rossz menete is oka volt a veszeked\u00e9snek. A gazdas\u00e1gi v\u00e1ls\u00e1g el\u0151tt ap\u00e1m bankhitelre \u00f6t holdat vett a meglev\u0151 t\u00edzhez a dobraker\u00fclt Apponyi-f\u00f6ldb\u0151l. K\u00e9s\u0151bb ezt a hat\u00e1rr\u00e9szt B\u00e1nom-tagnak nevezt\u00e9k. 1945-ig nem tudtunk t\u00f6rleszteni, m\u00e9g a kamatokat is gy\u00f6trelem \u00e1r\u00e1n fizetgett\u00fck. Te \u201eszacsi\u201d. M\u00e9rg\u00e9ben \u00edgy nevezte ap\u00e1m any\u00e1mat. Szamarat akart mondani, de csacsiv\u00e1 szel\u00edd\u00edtette. Szitkai teteje ez volt: \u201eA Krisztus\u00e1t a pof\u00e1dnak!\u201d Teljes barna, szik\u00e1r, sasorr\u00fa, mindig lapos has\u00fa, j\u00f3 iv\u00f3 f\u00e9rfi volt, csak nagyritk\u00e1n r\u00e9szeg. J\u00e1rt\u00e1ban szikr\u00e1z\u00f3 sark\u00fa, \u00e9s mindig hirtelen term\u00e9szet\u0171. Csak ritk\u00e1n voltak kedvesek egym\u00e1shoz. Egyetlenegyszer l\u00e1ttam: egym\u00e1s kez\u00e9t fogva mennek haza a mez\u0151r\u0151l, m\u00edg \u00e9n cirokheged\u0171vel k\u00f6vetem \u0151ket. \u2013 A zsand\u00e1rzsebkend\u0151 a h\u00e1tulgombol\u00f3sb\u00f3l kil\u00e1tsz\u00f3 gyereking cs\u00fccske. Zsand\u00e1rzsebkend\u0151s koromb\u00f3l t\u00fcnem\u00e9ny k\u00e9peket jegyzek. Any\u00e1m kiscsik\u00f3 cseng\u0151 mellett f\u00e9lk\u00f6r\u00f6ket \u00edr egy v\u00e1szoncs\u00edkra, rajzol erre k\u00e9st, vill\u00e1t keresztbe, s reszel\u0151t, mozsarat, \u00e9s kivarrja d\u00edsznek az ed\u00e9nyek al\u00e1. L\u00e1nykor\u00e1ban varrni \u00e9s szabni tanult P\u00e1p\u00e1n, ruh\u00e1inkat is \u0151 varrogatta. Kar\u00e1csonyf\u00e1ra a szarvasokat \u0151 mint\u00e1zta t\u00e9szt\u00e1b\u00f3l, szem\u00fck hely\u00e9re borsot nyomott. \u201e\u00cdr\u201d nekem lovakat is egy \u00f6r\u00f6k\u00f6lt palat\u00e1bl\u00e1ra. Ap\u00e1m h\u00f3lap\u00e1tot farag ny\u00edrb\u0151l, ny\u00e1rb\u00f3l a nagy t\u00e9l idej\u00e9n, 29-ben. Reggel a tet\u0151n kellett kil\u00e9pn\u00fcnk, akkora h\u00f3 esett. L\u00e1tom ap\u00e1mat a h\u00f3f\u00f6rgetegben, a leped\u0151be k\u00f6t\u00f6tt sz\u00e9n\u00e1t seg\u00edti neki h\u00fazni feh\u00e9r Tisza kuty\u00e1nk, egy er\u0151s \u00e9s okos kuvaszkan, aki akkort\u00e1jt lovam is. K\u00e9s\u0151bb a csend\u0151r a tork\u00e1ba d\u00f6f\u00f6tt szuronnyal. Any\u00e1m egy lav\u00f3r tiszta vizet tett elibe, abba k\u00f6h\u00f6gte a v\u00e9rt. Azon a t\u00e9len indultam el ingben, mez\u00edtl\u00e1b a kov\u00e1cshoz. Farkassz\u0151r is akkor g\u00f6rb\u00fclt szemembe, sok\u00e1ig pirosnak l\u00e1ttam a havat. A k\u00e9m\u00e9nyben \u00f6rd\u00f6g\u00f6k muzsik\u00e1ltak. Egyszer reggelt\u0151l d\u00e9lig vak voltam, csak p\u00fcnk\u00f6sdir\u00f3zs\u00e1s k\u00f6r\u00f6ket l\u00e1ttam, mert valami betegs\u00e9g (skarl\u00e1t?) a szememre ment. De \u00fclve a kutya mellett a k\u00fcls\u0151 ajt\u00f3ban meggy\u00f3gyultam hamar. Szob\u00e1nkban egyik ny\u00e1ron f\u00f6ldm\u00e9rn\u00f6k\u00f6k dolgoztak soksz\u00edn\u0171 tint\u00e1val, nagy rajzasztalon. Kalapjuk mellett a f\u00e1c\u00e1nkakas ragyog\u00f3 begyetolla. Nardai \u00fart\u00f3l sz\u00ednes ceruz\u00e1t kaptam. A f\u0151m\u00e9rn\u00f6k, nagyfej\u0171 \u00far, any\u00e1m ut\u00e1n leskel\u0151d\u00f6tt. Bel\u00e9pve este az ist\u00e1ll\u00f3ba, \u00e9ppen fej\u00e9skor \u00edgy sz\u00f3lt sut\u00e1n, but\u00e1n: Na, feji az urakat? Nem, csak a nagys\u00e1gos asszonyokat, mondta any\u00e1m. Erre kifordult. Most odan\u00e9zek, ahol valaha az ist\u00e1ll\u00f3 \u00e1llt: z\u00f6ld \u00e1gak b\u00f3kolnak a j\u00e1szol f\u00f6l\u00f6tt. Sz\u00e9r\u00fcnk, ami mer\u0151 por volt ker\u00e9kt\u0151l, pat\u00e1t\u00f3l, ma sz\u00e9p z\u00f6ld porond. P\u00e1r napja \u00f6cs\u00e9m lekasz\u00e1lta s \u00edm, csodak\u00e9nt kikericsek ny\u00edlnak, ak\u00e1r a r\u00e9ten. Jelentik, hogy a sz\u0171zi vads\u00e1g elfoglalta udvarunkat. Nem sajn\u00e1lom, s\u0151t, mintha boldogs\u00e1g cir\u00f3gatna. \u00c1tkozott vil\u00e1g halt meg szemem el\u0151tt. M\u00e1r itt \u00fcl\u00f6k a kikericsek k\u00f6zt, s\u00fct a nap, ingem levetve, cip\u0151mben ketyeg az \u00f3r\u00e1m.<\/p>\n H\u00e1zunk sz\u00e9ls\u0151 h\u00e1z, a falut\u00f3l kiss\u00e9 t\u00e1vol. Mondhatom m\u00e9g, hogy \u00e1ll, de alig. Nem hozzuk helyre, csak fele a mi\u00e9nk, egy\u00e9bk\u00e9nt is el\u0151bb lebontani k\u00e9ne. T\u00e1voli k\u00f6rben dombok, erd\u0151k, hegyek. Nyugaton a S\u00e1g \u00e9s Kemenesalja, Keleten a Soml\u00f3 \u00e9s a Bakony. T\u00edz esztendeig futkostam itt, ut\u00e1nozva embert, \u00e1llatot, madarat. Fogamra v\u00e9ve a j\u00e1t\u00e9kzabol\u00e1t m\u00e9g b\u00fcszke is voltam, hogy sz\u00e1m erej\u00e9vel hurcolom pajt\u00e1saimat. Ha m\u00e1r l\u00f3, legyen t\u00fczes. F\u00e9szket raktam az \u00f6reg f\u00e1kra, k\u0151toj\u00e1sokat k\u00f6lt\u00f6gettem. Egyik f\u00e1r\u00f3l a m\u00e1sikra a koron\u00e1n egyetlen \u00e1gacska irgalm\u00e1val is \u00e1tlend\u00fcltem. \u00c9ltem a f\u00e9lvad \u00e9letet, nehezen t\u00f6rtem be az iskol\u00e1ban. A fegyelmet t\u00e1n az\u00e9rt t\u0171rtem, mert nagy volt bennem a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g. A \u201emester\u201d keze alatt nem t\u0171ntem ki a t\u00f6bbi k\u00f6z\u00fcl, csak sz\u00e9p- \u00e9s helyes\u00edr\u00e1sban meg rajzban. Vizsgakor a kanonok t\u0151lem k\u00e9rdezte: Mekkora hull\u00e1mok voltak a genez\u00e1reti tavon? Mint az a h\u00e1ztet\u0151, mondtam. Nem, fiam, akkor\u00e1k, hogy csaknem elbor\u00edtott\u00e1k a haj\u00f3t, a Bibli\u00e1t nem lehet kiforgatni. Vizsg\u00e1ra a mutat\u00f3p\u00e1lc\u00e1t vir\u00e1gkoszor\u00faval befontuk, ezzel \u00e1lltam a t\u00e9rk\u00e9p el\u00e9 mutogatva: \u201eE rab f\u00f6ld mind az \u00e9n haz\u00e1m\u201d, s mondtam a verset. Iskol\u00e1b\u00f3l sokszor kik\u00e9rt ap\u00e1m, p\u00e9ld\u00e1ul, ha a malacokat szoktattuk a k\u00f6zs\u00e9gi kond\u00e1hoz. Ilyenkor \u00e9n futkostam a kan\u00e1sz helyett. Mikor a kiscsik\u00f3 el\u0151sz\u00f6r ment anyj\u00e1val a mez\u0151re, \u00e9n k\u00eds\u00e9rgettem. A p\u00e1sztorkod\u00e1s kit\u00f6lt\u00f6tte eg\u00e9sz nyaramat. \u0150sszel a d\u00e9lut\u00e1nok is ezzel teltek a havases\u0151kig. Sz\u00e9p \u00e9s kegyetlen sors volt a p\u00e1sztorkod\u00e1s. H\u0151ben, hidegben, sz\u00e9lben, es\u0151ben mennem kellett. Egyszer a kiskutya elhurcolta egyik cip\u0151met, sok\u00e1ig nem lelt\u00fck. Mez\u00edtl\u00e1b kellett j\u00e1rnom az \u0151szi sarat \u00e9s pocs\u00e9t\u00e1kat. A p\u00e1sztorkod\u00e1s k\u00fcl\u00f6n iskola volt. \u00d3ra n\u00e9lk\u00fcl is megmondtuk az id\u0151t, megismert\u00fck a f\u00fcveket, vir\u00e1gokat, j\u00e1tszottuk az \u0151si j\u00e1t\u00e9kokat: medv\u00e9z\u00e9st, hatludaz\u00e1st, kurt\u00e1z\u00e1st meg a zsiv\u00e1nyoz\u00e1st. Simi vez\u00e9rnek neveztek el. K\u00edgy\u00f3fej\u0171 ostort fontunk s k\u00f6t\u00f6tt\u00fcnk paritty\u00e1t. Az ostorokra f\u00f6lakasztottuk egym\u00e1st, j\u00e1tsz\u00e1sibul. Kegyetlen\u00fcl birk\u00f3ztunk. \u00c1test\u00fcnk sok-sok pr\u00f3b\u00e1n. Olyanon is, hogy \u00f6sszek\u00f6t\u00f6tt\u00fck madzaggal f\u00fcty\u00fcl\u0151nket, egym\u00e1ssal szembe \u00fclve h\u00e1tr\u00e1lni kezdt\u00fcnk, hogy ki h\u00fazza el a m\u00e1sikat, ki\u00e9 az er\u0151sebb. Megtudtam ott, mib\u0151l lesz a gyerek. R\u00e1z a nevet\u00e9s, mert l\u00e1tom: a kisz\u00e1radt s kerek kender\u00e1ztat\u00f3ban (mocsol\u00e1ban) k\u00f6rben \u00fclnek a k\u00f6lk\u00f6k s r\u00e1zz\u00e1k t\u00fczes \u00e1h\u00edtattal kakasukat, ak\u00e1r a majmok. Egy reggel a r\u00e9t mellett apr\u00f3 paprik\u00e1t leltem, b\u00fabj\u00e1t lev\u00e1gtam, s keletkezett egy lyukacska. Annyira izgatott, hogy megt\u00f6rt\u00e9nt velem a baj, bill\u00e9met hirtelen \u00e9getni kezdte. Eg\u00e9sz nap jajgatva szaladg\u00e1ltam s h\u0171t\u0151ztem v\u00edzben. \u0150sszel a marh\u00e1kat \u00f6sszeeresztett\u00fck, akkor a r\u00e9ts\u00e9g k\u00f6z\u00f6s volt. M\u00edg s\u00fct\u00f6tt\u00fck a kukoric\u00e1t, krumplit, az \u00e1llatok csatangoltak, viaskodtak. Ilyenkor cs\u00faszott le a j\u00f3sz\u00e1g szarv\u00e1r\u00f3l a t\u00fcl\u00f6k. Egyszer az \u00e9n F\u00fcge tehenem is v\u00e9res kiflit vitt haza a fej\u00e9n. A r\u00e9ten v\u00e9gig folyt egy patak, a Hunyor. Egyetlen hal volt benne, egy kis aranyhal, \u00e9n fogtam ki a kezemmel. H\u00f3olvad\u00e1skor a patak el\u00f6nt\u00f6tte a r\u00e9tet, s ha megfagyott, hossz\u00fa j\u00e9gp\u00e1ly\u00e1t csin\u00e1lt. Ott az egyik h\u00fashagy\u00f3keddet elkorcsoly\u00e1ztam. A korcsoly\u00e1t magunk ekecs\u00f6lt\u00fck, h\u00e1rom\u00e9l\u0171 has\u00e1bf\u00e1t az egyik \u00e9l\u00e9n megvasaltunk. T\u00e9rd\u00fcnk k\u00f6zt sz\u00f6ges bottal el\u0151re l\u00f6kt\u00fck magunkat, ahogy a Brueghel-k\u00e9peken l\u00e1that\u00f3. Sz\u00e9l ha f\u00fajt, keresztbe vett\u00fck h\u00f3nunk alatt a botot, s kab\u00e1tunkat r\u00e1fesz\u00edtve vitorl\u00e1ztunk. P\u00e1r sz\u00f3t a forr\u00e1sr\u00f3l is. A v\u00f6lgy t\u00f6v\u00e9b\u0151l gy\u00f6ngy\u00f6z\u00f6tt fel, k\u00e1v\u00e1tlan kis k\u00fatnak l\u00e1tszott, moha- \u00e9s nefelejcsgy\u0171r\u0171ben. Hasra fekve ittam bel\u0151le. Legut\u00f3bb 1935 augusztus\u00e1ban, mikor v\u00e9gzetesen nagy l\u00e1z j\u00f6tt r\u00e1m a r\u00e9ten.<\/p>\n Most \u00e9szakra \u00fcl\u00f6k, vadk\u00f6rtef\u00e1m al\u00e1, az ak\u00e1cossz\u00e9lre. Egyenes a t\u00f6rzse, de k\u00f6zelr\u0151l l\u00e1tni, h\u00e1romszor megcsavarta az \u00e9szaki sz\u00e9l. Ezt a f\u00e1t \u00e9n neveltem, el\u0151sz\u00f6r m\u00e1s helyen. Onnan elcs\u00f3rta egyik pajt\u00e1som, \u00fagy kellett visszalopnom titokban. Akkor \u00fcltettem ide. T\u00e1n \u00e9letemet is jelk\u00e9pezi. A l\u00e1z, majd hideglel\u00e9s ott lepett meg a r\u00e9ten \u0151riz\u00e9s k\u00f6zben. D\u00e9lben m\u00e1r nem ettem, a m\u00e1kgub\u00f3s zs\u00e1kra d\u0151ltem \u00e9s f\u00e9lrebesz\u00e9ltem. Bal l\u00e1bam is nagyon f\u00e1jt. Csak napok m\u00falva h\u00edvtak orvost. \u0150 megv\u00e1dolt, hogy z\u00f6ld alm\u00e1t ettem. Izzaszt\u00e1st aj\u00e1nlott, vasbort \u00edrt receptre. T\u00edz napig izzasztott any\u00e1m, vizet nem adtak. Csak ritk\u00e1n voltam \u00e9szn\u00e9l a l\u00e1zt\u00f3l. A p\u00e1pai doktorok lev\u00e1gt\u00e1k volna a l\u00e1bam. Rokonunk, aki ott lakott, aut\u00f3t szerzett. Pest fel\u00e9 egy cs\u00e1rd\u00e1n\u00e1l ap\u00e1m hozott egy hideg fr\u00f6ccs\u00f6t, k\u00fcl\u00f6nben meghaltam volna. Vereb\u00e9ly-klinika, \u00e9jszaka, f\u0151zik a m\u0171szereket. Lek\u00f6tnek, \u00e9teres kos\u00e1r alatt sz\u00e1moltatnak. Reggel f\u00f6l\u00e9bredve tapasztalom, hogy megvan a l\u00e1bam. Szomsz\u00e9dom t\u00e1n egyetemista, faggat s le\u00edrja a t\u0151lem hallott furcsa szavakat. Ap\u00e1m belopakodik: Nem f\u00e1j a b\u00e1b\u00f3? (a l\u00e1b). Elmondja, csontvel\u0151gyullad\u00e1s volt, hogy er\u0151s a sz\u00edvem, ez\u00e9rt b\u00edrtam ilyen sok\u00e1ig, hogy ebbe egy bivaly is beled\u00f6gl\u00f6tt volna a professzor szerint. L\u00e1badozva, a v\u00edzcsaphoz \u00fcltem, csod\u00e1ltam, sok\u00e1ig ott pancsoltam, m\u00edg nem sz\u00f3ltak r\u00e1m. M\u00e1sik szomsz\u00e9dom, egy rabbi, t\u00f6bbsz\u00f6r megk\u00edn\u00e1lt r\u00e1kszemcukorral. Otthonr\u00f3l k\u00f6t\u00f6z\u00e9sre j\u00e1rva l\u00e1ttam a cs\u00f6glei bolond csal\u00e1dot. H\u00e1zuk fal\u00e1ra udvar fel\u0151l t\u00fckr\u00f6ket ragasztottak s\u00e1rral: p\u00e1v\u00e1skodtak benn\u00fck, sz\u00fcl\u0151k, gyerekek toprongyosan. Szeptember v\u00e9g\u00e9n m\u00e1r iskol\u00e1ba j\u00e1rtam. Okt\u00f3berben m\u00e1r szaladg\u00e1ltam. November v\u00e9g\u00e9n els\u00e1padtam \u00fajra. Este a l\u00f3 far\u00e1n\u00e1l elsz\u00e9d\u00fcltem. Csak decemberben, a h\u00f3es\u00e9sben nyargalt velem a kehes l\u00f3 az \u00e1llom\u00e1sra. Pesten megv\u00e9stek \u00fajra, t\u00e1n az idegeket is elmet\u00e9lt\u00e9k. Csak behajtani tudtam a l\u00e1bam, kifesz\u00edteni nem. Madzagot k\u00f6t\u00f6ttem l\u00e1bfejemre, r\u00e1ngattam, hogy helyrehozzam. A doktor azt mondta: k\u00e1r. Az\u00f3ta j\u00e1rok j\u00e1r\u00f3g\u00e9ppel. Azt\u00e1n j\u00f6ttek a csavar\u00e1sok feln\u0151tt koromban, bens\u0151mben is. A vadk\u00f6rtefa er\u0151s \u00e9s b\u0151ven terem, b\u00e1r h\u00e1rmat csavart rajta a sz\u00e9l.<\/p>\n Magam hasonl\u00edtottam a f\u00e1hoz, fel\u00fcletes \u00edr\u00f3i fog\u00e1s. Ha van \u00e9rzelmi \u00e9lete, eml\u00e9kezete (amit a tudom\u00e1ny is tulajdon\u00edt m\u00e1r a n\u00f6v\u00e9nyeknek) akkor is nagyon k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u00fcnk. \u0150 sz\u00e1zszorta jobban b\u00edrja a rosszat, sz\u00e9p arany-z\u00f6ld vit\u00e9z. L\u00e1that\u00f3lag semmi k\u00e9nyess\u00e9g benne. Tekintve \u00e9rz\u00e9keimet, melyek annyiszor vertek meg cs\u00f6m\u00f6rrel, hasonl\u00edtok a l\u00f3hoz ink\u00e1bb. K\u00e9nyess\u00e9gemmel sokszor megb\u00e1ntottam sz\u00fcleimet. Nemcsak az eleven, de a feket\u00e9re s\u00fct\u00f6tt v\u00e9r is iszonyatot keltett bennem. Kezdetben a s\u00e1rga sz\u00ednt se t\u0171rhettem, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen a nyers toj\u00e1s\u00e9t. T\u00far\u00f3s r\u00e9tes ha toj\u00e1st\u00f3l s\u00e1rg\u00e1llt, nem ettem. A vir\u00e1gvas\u00e1rnapra sz\u00e1nt g\u00e1cs\u00e9r toll\u00e1t sapk\u00e1mba t\u0171zve, megb\u00fcd\u00f6s\u00f6dtek ujjaim. Akkor tal\u00e1ltam ki az els\u0151 verset: R\u00e9ce, r\u00e9ce, kanr\u00e9ce \/ nem k\u00f6ll nekem eb\u00e9dre! F\u00fajtuk ezt k\u00e9t le\u00e1nytestv\u00e9remmel harsogva, any\u00e1nk b\u00e1nat\u00e1ra. Sz\u00fcleim a k\u00e9t l\u00e1nyt lefogva er\u0151szakosan t\u00f6mt\u00e9k levessel. A t\u00e9sztamet\u00e9lt kil\u00f6kkent \u00e1llacsk\u00e1jukra szak\u00e1llnak. \u00c9n az asztal alatt kib\u00fajva, elszaladtam. De a ver\u00e9s el\u0151l nem sz\u00f6khettem. Megesk\u00fcdtem, soha ilyen h\u00fast nem eszem. Megk\u00eds\u00e9reltem ugyan t\u00f6bbsz\u00f6r, m\u00e9g a m\u00e1ja is kifordult a sz\u00e1mb\u00f3l. S t\u00f6rt\u00e9nt az is, hogy a k\u00e9t l\u00e1ny ty\u00fakszarral kente meg orromat, mikor aludtam a fav\u00e1g\u00edt\u00f3n egy r\u00f6nk\u00f6n. Hetekig vertem \u00e9s \u00fcld\u00f6ztem \u0151ket. Az\u00f3ta a csirke b\u0151r\u00e9t nem eszem. E f\u00f6lsorol\u00e1sok \u00fagy hatnak t\u00e1n, mintha k\u00e1na\u00e1ni b\u0151s\u00e9gben v\u00e1logathattam volna, att\u00f3l kerg\u00fcltem el \u00edgy. \u00c1ltal\u00e1nos \u00e9tel\u00fcnk a krumpli, k\u00e1poszta, bab, savany\u00fa r\u00e9pa, kukoricaf\u00e9les\u00e9gek. Any\u00e1m a tejben f\u0151tt kukoricagomb\u00f3cot \u00edgy nevezte: aranygomb\u00f3c ez\u00fcst l\u00e9vel. Ezt nagyon szerettem, iskol\u00e1ba is hordtam hidegen. Tulajdonk\u00e9ppen nem is a h\u00fast, hanem a szart \u00e9s a boml\u00e1st ut\u00e1ltam. A cs\u00fanya \u00e9lm\u00e9nyek ut\u00e1n k\u00e9pzeletem megrontotta a legtiszt\u00e1bb \u00e9telt is el\u0151ttem. K\u00e9nyess\u00e9gemet heccb\u0151l vagy fogad\u00e1sb\u00f3l van er\u0151m legy\u0171rni olykor. 1947 nyar\u00e1n, mikor a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9sz-koll\u00e9giumot szervezt\u00fck, Cseh Miki sajtot szerzett, de az halom gr\u00edznek hatott, ny\u00fczsg\u00f6tt a ny\u00fcvekt\u0151l. Mosolyogva megettem. Sokkal k\u00e9s\u0151bb Juh\u00e1sz\u00e9kn\u00e1l vend\u00e9gs\u00e9gben, Erzsike titkolt el\u0151ttem egy v\u00e9zna kis kacs\u00e1t, kis hatty\u00fanak nevezte, de f\u0171szerrel kit\u00f6mve, borral, konyakkal meg\u00f6nt\u00f6zve s\u00fct\u00f6tte meg. Eml\u00e9kezetem \u00f3ta ez az egyetlen kacsa, amit elviseltem. Egy\u00e9b k\u00e9nyess\u00e9gem: f\u00e9rfiak cs\u00f3kj\u00e1t nehezen t\u0171r\u00f6m. Ap\u00e1m ezt kor\u00e1n megtudta, ut\u00e1na csak k\u00e9zfog\u00e1ssal \u00fcdv\u00f6z\u00f6lt\u00fck egym\u00e1st. K\u00e9nyesen titkoltam szerelmeimet. F\u00f6lh\u00e1borodtam, ha szeret\u0151m nev\u00e9t r\u00e1m olvast\u00e1k. A reg\u00f6l\u0151 leg\u00e9nyeket sz\u00e9td\u00f6nc\u00f6ltem, mikor nagy zeng\u00e9ssel reg\u00f6ltek Babusnak. M\u00e1s \u00fcgyekben, ha megundorodtam valamit\u0151l, azt nem etett\u00e9k meg velem \u00fajra. B\u00facs\u00faznom kell vadk\u00f6rtef\u00e1mt\u00f3l, kikericset szak\u00edtok irk\u00e1mba, cs\u00edpek n\u00e9h\u00e1ny sz\u0151l\u0151szemet a megd\u0151lt lugasr\u00f3l, b\u00facs\u00fazom a h\u00e1zt\u00f3l, any\u00e1mt\u00f3l. K\u00e9sz\u00fcl\u00f6k Lengyelorsz\u00e1gba. Kedves falubelim, aki r\u00e9g\u00f3ta pesti lakos, rangos tisztvisel\u0151, \u00fcl a vol\u00e1nn\u00e1l, mellette feles\u00e9ge. Elhagyjuk a muzsik\u00e1t\u00f3l zeng\u0151 falut, a b\u00facs\u00fai mulatoz\u00e1st. Ir\u00e1ny: Budapest. A h\u00f6lgy egy f\u00f6ladatlan k\u00e9peslappal a bentrekedt iszk\u00e1zi legyeket \u0171zi a robog\u00f3 kocsib\u00f3l.<\/p>\n Ritk\u00e1n mukkanok meg az aut\u00f3ban, t\u0171n\u0151d\u00f6m, hogyan folytassam tov\u00e1bb. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s eml\u00e9kemberekr\u0151l \u00edrok fejben, hogy meg\u00e9rkezve pap\u00edrra vessem. Az els\u0151 k\u00fcl\u00f6n\u00f6s ember: koma b\u00e1csink, Bak S\u00e1ndor, aki az iszk\u00e1zi legel\u0151k\u00f6n egy\u00fctt volt bojt\u00e1r Savany\u00f3val, az utols\u00f3 magyar bety\u00e1rral. \u00d6sszevesztek egy botnak val\u00f3 bangitafa miatt a Beseny\u0151-erd\u0151n. Tavalyig hittem, hogy a bangita nincs. A szigligeti parkban r\u00e1tal\u00e1ltam, t\u00e1bla jel\u00f6li. Koma b\u00e1csi elmondta, milyen volt r\u00e9gen az iszk\u00e1zi b\u00facs\u00fa: Zal\u00e1b\u00f3l, Toln\u00e1b\u00f3l, Barany\u00e1b\u00f3l j\u00f6ttek az ih\u00e1szok, a szamaras kord\u00e9ban a kishord\u00f3n \u00fagy \u00fcltek, mint a szobor. \u00c9s mindig t\u00f6rt\u00e9nt hal\u00e1l. Festett famadarak m\u00e9g vannak a faluban, ezeket p\u00e1sztorok faragt\u00e1k a veszpr\u00e9mi, v\u00e1ci b\u00f6rt\u00f6n\u00f6kben. Koma b\u00e1csi maga varrta csizm\u00e1it, maga-t\u00edm\u00e1rkodta kecskeb\u0151rb\u0151l. S lil\u00e1ra festette bodzal\u00e9vel. \u00cdrni nem tudott, \u00e9n tan\u00edtottam olvasni \u00fajs\u00e1gb\u00f3l. Az sz-et szinek ejtette, \u00edgy: Szitalin. T\u00e1ncol\u00f3 bab\u00e1kat faragott, meg sokf\u00e9le j\u00e1t\u00e9kszerkezetet. Az \u0151 nyom\u00e1n j\u00e1rva kezdtem csin\u00e1lni rajzol\u00f3g\u00e9pet. Nem siker\u00fclt. (P\u00e1r \u00e9ve r\u00e1nyitok fiamra: mit ekecs\u00f6lsz te? Egy prec\u00edz rajzol\u00f3g\u00e9pet! Els\u00e1padtam. Ilyen a g\u00e9nek hatalma.) Kor\u00e1n kezdtem lesni a mestereket. Hars\u00e1nyi b\u00e1csi oly \u00e9kes vasal\u00e1st rakott a szek\u00e9rre, hogy ma egy f\u00fcrget\u0151t, rakonc\u00e1t, sas\u00f3k\u00e1t dr\u00e1g\u00e1n lehetne eladni, m\u00e9g rozsd\u00e1san is. Berta b\u00e1csi a bogn\u00e1r, ap\u00e1m katonat\u00e1rsa, nemcsak mesters\u00e9g\u00e9vel b\u0171v\u00f6lt, de humor\u00e1val, remek ut\u00e1nz\u00f3 \u00e9s sz\u00edn\u00e9szi k\u00e9szs\u00e9ggel is. Rokons\u00e1g\u00e1b\u00f3l anyai \u00e1gon sz\u00e1rmazik Hofi G\u00e9za. A Bibli\u00e1b\u00f3l j\u00f6tt el\u0151 Kecsk\u00e9di Mikl\u00f3s, nagy hajasan, szak\u00e1llasan, ak\u00e1r egy S\u00e1mson. A keresztf\u00e1n\u00e1l szokott im\u00e1dkozni, k\u00f6zben k\u00e1romkodott a gyerekre. A piacon eladott diszn\u00f3kat egymaga rakta vagonba. Ign\u00e1c, a f\u00e9ln\u00f3t\u00e1s, maga-k\u00f6lt\u00f6tte lit\u00e1ni\u00e1kkal j\u00e1rta a h\u00e1zakat. M\u00e9rt nem n\u0151s\u00fclsz meg, Ign\u00e1c? Mert a patronokat k\u00e1ny\u00e1kra s\u00fct\u00f6ttem, nem maradt a galambokra. Ign\u00e1c, visz a v\u00edz! \u00cdgy cs\u00fafoltuk. K\u00e9s\u0151bb a meg\u00e1radt Marcalba fulladt. Kiskamondi J\u00f3ska, \u201ev\u00e1ndor tanyai\u201d, majd \u201enemzeti k\u00f6lt\u0151\u201d, szalagos bottal j\u00e1rt s kok\u00e1rd\u00e1val. A h\u00e1t\u00e1n kis szekr\u00e9nyben versei, nyomtatva a p\u00e1pai koll\u00e9gium nyomd\u00e1j\u00e1ban. Any\u00e1m ronda embernek nevezte. Sziv\u00e1rv\u00e1nykor megr\u00fagta m\u00e1sz\u00f3 kis\u00f6cs\u00e9met, a k\u00e9s\u0151bbi \u00c1gh Istv\u00e1n k\u00f6lt\u0151t. \u00d6cs\u00e9m az \u00f6reg bakancs\u00e1n a csigasz\u00f6get piszk\u00e1lgatta, \u00edgy megzavarta \u0151t ihlet\u00e9ben. \u00c1cs J\u00f3ska a legszel\u00eddebb s leger\u0151sebb leg\u00e9ny volt, sok\u00e1ig mag\u00e1nyos. Szerette a gyerekeket, de f\u0151zni nem szeretett. Meglestem, ahogy t\u00fck\u00f6rben kan\u00e1llal eszi a zs\u00edrt. T\u0151le hallottam a legszebb t\u00fcnd\u00e9rmes\u00e9ket. Jakab Feri sz\u00e9p, t\u00fcnd\u00e9rcsont\u00fa leg\u00e9ny, ha tehette, mindig heged\u00fclt. K\u00f6lcs\u00f6n adta a hangszert, hogy \u00e9n is megtanuljak. Cincogtam a t\u00e9b\u00e9s Kis Pirosk\u00e1nak a napon. Elvetem\u00fclt a von\u00f3ja is. Sz\u00e9gyellve visszaadtam. \u00cdrtam a Mogyor\u00f3ssy hangszergy\u00e1rnak: Tisztelt Mogyor\u00f3ssy \u00far, k\u00fcldj\u00f6n nekem egy heged\u0171-\u00e1rjegyz\u00e9ket. K\u00fcldtek. N\u00e9ztem \u00e1h\u00edtattal s rem\u00e9nytelen\u00fcl a heged\u0171ket. Akkorra m\u00e1r Piroska meghalt.<\/p>\n Vars\u00f3. \u00dcl\u00f6k az Eur\u00f3pa Hotelben. Hogy ide is elker\u00fcltem, abban any\u00e1m is r\u00e9szes. Any\u00e1m egy d\u00e9lut\u00e1n eldobta a kap\u00e1t, mondv\u00e1n, kez\u00e9be veszi a gyerekei sors\u00e1t. Ha m\u00e1r f\u00f6ld\u00fcnk s minden\u00fcnk a Bank\u00e9, a j\u00f6v\u0151nk ne legyen az\u00e9. Elnyargalt 15 kilom\u00e9tert Ny\u00e1r\u00e1dra nagyany\u00e1nkhoz, r\u00e1szedte, k\u00f6lt\u00f6zz\u00f6n P\u00e1p\u00e1ra, hogy ott unok\u00e1i, mind az \u00f6t \u00e1gon polg\u00e1riba j\u00e1rhassanak. \u00cdgy ker\u00fclt k\u00e9t n\u0151v\u00e9rem oda, a ny\u00e1r\u00e1di gyerekek, s majd \u00e9n is. K\u00e9t \u00e9vig mag\u00e1ntanul\u00f3 voltam. Kicsi \u00e9s vizes szob\u00e1ban laktunk, egym\u00e1s hegy\u00e9n-h\u00e1t\u00e1n, s gondvisel\u0151nk a nagymama lett. Sz\u00e9p \u00e9s j\u00f3, egyenes j\u00e1r\u00e1s\u00fa, kor\u00e1n hadi\u00f6zvegy, takar\u00e9kos \u00e9s takaros asszony. J\u00f3 nagymam\u00e1nak neveztem. Ellent\u00e9tben ap\u00e1m anyj\u00e1val, aki rossz nagymama volt. Any\u00e1mnak mindig parancsolt, \u0151 maga nem dolgozott, nem seg\u00edtett. Sz\u00fcntelen d\u00e9zsm\u00e1lt benn\u00fcnket. Di\u00f3t, alm\u00e1t, gabon\u00e1t, zs\u00e1kot, szakajt\u00f3t, kanalat, s ki tudja, mit m\u00e9g, hurcolt el m\u00e1sik sz\u00fcl\u00f6tteihez. S\u0151t, okm\u00e1nyokat is, hogy k\u00e9tszer kelljen fizetn\u00fcnk a m\u00e1sikoknak. \u00d6nt\u00f6zve vir\u00e1gait, ezt mondogatta: Ki a vir\u00e1got szereti, rossz ember nem lehet. H\u00e1l\u00e1b\u00f3l nagy s\u00e1rga herny\u00f3t dobtam \u00f6l\u00e9be, amikor im\u00e1dkozott. Becsalt a kamr\u00e1ba, meg akart \u00f6lni. J\u00e1rt\u00e1ban az udvaron bolh\u00e1k t\u00e1ncoltak k\u00f6r\u00f6tte, ha s\u00fct\u00f6tt a nap, \u00e1multuk any\u00e1mmal. \u201e\u00c9n g\u00fcng\u00f6ll\u0151s (pendelyes) korom \u00f3ta \u00e9nekes mad\u00e1r vagyok.\u201d Val\u00f3ban, sz\u00e9pen \u00e9nekelt, ballad\u00e1t is. A Moln\u00e1r Ann\u00e1t, Feh\u00e9r L\u00e1szl\u00f3t el\u0151sz\u00f6r t\u0151le hallottam. Igaz\u00e1n a rossz nem is \u0151 volt, hanem az \u00e9relmeszesed\u00e9s a fej\u00e9ben. K\u00e9t \u00e9vig csak cukros boron \u00e9lt, a palacsint\u00e1t falhoz v\u00e1gta. Meghalt 86 \u00e9ves kor\u00e1ban, b\u00e9ke poraira. J\u00f3 nagyany\u00e1nk P\u00e1p\u00e1n h\u00e9t unok\u00e1j\u00e1t gy\u00e1mol\u00edtotta, k\u00f6zben dolgozni is elj\u00e1rt. M\u00edg iskol\u00e1ban voltunk, nem f\u0171t\u00f6tt, rokk\u00e1zott a hidegben. Forg\u00f3ja \u00edgy h\u0171lt meg egyszer sz\u00f6rnyen. K\u00ednj\u00e1ban baltafok\u00e1val \u00fct\u00f6tte tompora csontj\u00e1t. K\u00e1poszt\u00e1t nagy faz\u00e9kkal szokott f\u0151zni, h\u00e1rom napig is ett\u00fck. Sz\u0171z krumplileves, krumplik\u00e1sa, zs\u00edrtalan kaszak\u0151pog\u00e1csa, cicege sokszor j\u00e1rt asztalunkra. Kezdetben szorgalmas voltam, jelesen v\u00e9geztem a polg\u00e1rit. \u00c9rdekelt a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szet, k\u00f6lt\u00e9szet is, de fest\u0151 akartam lenni. M\u00e1r akkor Heine verseit k\u00f6rny\u00e9keztem, pr\u00f3b\u00e1ltam ford\u00edtani. 1941 \u0151sz\u00e9n a reform\u00e1tus koll\u00e9gium kereskedelmi iskol\u00e1j\u00e1ba iratkoztam, nem a gimn\u00e1ziumba, mert n\u00e9gy \u00e9v latinj\u00e1t kellett volna ny\u00e1ron megtanulnom. Magyar tan\u00e1rom Szathm\u00e1ry Lajos, a v\u00e1s\u00e1rhelyi Cseresny\u00e9s koll\u00e9gium szervez\u0151je. A. T\u00f3th S\u00e1ndorhoz j\u00e1rtam k\u00fcl\u00f6nrajzra. L\u00e1togattam a K\u00e9pz\u0151 T\u00e1rsulatot, de verseimet nem mutattam. Bar\u00e1tom, Lengyel Pista Kom\u00e1romb\u00f3l j\u00f6tt iskol\u00e1nkba, \u0151 hozta a szlov\u00e1kiai progressz\u00edv mozgalom h\u00edr\u00e9t. Szerett\u00fck J\u00f3zsef Attil\u00e1t, piros nyakkend\u0151t viselt\u00fcnk. Veres P\u00e9tert a koll\u00e9giumban l\u00e1ttam el\u0151sz\u00f6r, a fiatalok tudathasad\u00e1s\u00e1r\u00f3l besz\u00e9lt nagyon sov\u00e1nyan. K\u00edv\u00e1ncsi voltam Zilahy Lajosra is, mert \u0151 szerkesztette a Hidat, ahol el\u0151sz\u00f6r olvastam J\u00f3zsef Attil\u00e1t, a B\u00e9csben \u00edrt szabadverseket. Eleg\u00e1nsan, zsebretett k\u00e9zzel a \u201ekit\u0171n\u0151ek iskol\u00e1j\u00e1r\u00f3l\u201d s lebomb\u00e1zott h\u00e1z\u00e1r\u00f3l besz\u00e9lt a J\u00f3kai moziban. K\u00e9t fogoly c\u00edm\u0171 reg\u00e9ny\u00e9hez is hozz\u00e1ny\u00faltam, olvasgattam, de Dosztojevszkij ereje elr\u00e1ngatott onnan. A Don-kanyarn\u00e1l 14-en vesztek apr\u00f3 falumb\u00f3l. Egy kis vacak orosz sz\u00f3t\u00e1rb\u00f3l szemelgettem a furcsa szavakat. L\u00f3gva az iskol\u00e1b\u00f3l festeni j\u00e1rtam a v\u00e1ros sz\u00e9l\u00e9re. Forr\u00f3 sz\u00e9lben hull\u00e1mzott a rozs. Hanyatt fekve a r\u00e9ten, a felh\u0151ket n\u00e9ztem, akkor l\u00e9pett fejemen \u00e1t egy sz\u00e9p cig\u00e1nyl\u00e1ny. Lengyel tisztizubbonyban j\u00e1rtam iskol\u00e1ba. Egyik unokab\u00e1ty\u00e1m, aki a rom\u00e1n kir\u00e1lyi g\u00e1rd\u00e1b\u00f3l sz\u00f6k\u00f6tt \u00e1t, szerezte a befogadott lengyelekt\u0151l. H\u00e1rom erd\u00e9lyi unokatestv\u00e9rem j\u00f6tt \u00e1t, a legfiatalabb husz\u00e1rk\u00e9nt, lovastul. Civilben c\u00edmfest\u0151, nagyon v\u00e1rtam, mert k\u00e9peket is festett. Megtan\u00edtott a v\u00e1szon alapoz\u00e1s\u00e1ra. A nyarakat otthon t\u00f6ltve, tettem, amit kellett, ing n\u00e9lk\u00fcl j\u00e1rtam h\u0151ben, h\u0171v\u00f6sben. Cip\u00f3 arcom elkeskeny\u00fclt m\u00e1r, fels\u0151karom sz\u00f6rnyen megvaskosult. (Most a Baczynski-eml\u00e9kt\u00e1bl\u00e1hoz megy\u00fcnk tisztelegni. A fiatal k\u00f6lt\u0151t n\u00e9met mesterl\u00f6v\u00e9szek meg\u00f6lt\u00e9k a vars\u00f3i f\u00f6lkel\u00e9skor, negyvenn\u00e9gy augusztus\u00e1ban.) Az utols\u00f3 h\u00e1bor\u00fas \u0151sz\u00f6n k\u00e9sve ny\u00edlt az iskola, s bez\u00e1rt\u00e1k hamar. Tam\u00e1s Laci j\u00f3ismer\u0151s\u00f6m Sopronk\u0151hid\u00e1ra ker\u00fclt egy mer\u00e9nylet\u00e9rt. Szomorkodva otthon \u201er\u00f6pc\u00e9dul\u00e1t\u201d leltem az \u00fat menti f\u0171ben. Nem tudtam j\u00f3l elolvasni az \u00e1komb\u00e1k bet\u0171ket. Tudtam, ki \u00edrta: Csonka b\u00e1csi, a lakatos. Hatalmas t\u00e9l j\u00f6tt, ist\u00e1ll\u00f3nkban festettem k\u00e9pet, h\u00f3ban menekv\u0151 katon\u00e1inkat. Any\u00e1m testv\u00e9rb\u00e1tyja is ilyen volt a fogatosokn\u00e1l. K\u00f6nnyezve be\u00e1ll\u00edtott hozz\u00e1nk egy pillanatra. Eg\u00e9sz t\u00e9len sz\u00f3ltak az \u00e1gy\u00fak a Balatonn\u00e1l. N\u00e9metek hajtottak egy sereg cs\u0151d\u00f6rt, azaz m\u00e1r her\u00e9lteket, mert l\u00e1buk f\u00f6l az \u00e1gy\u00e9kig csupa v\u00e9r volt. Hirtelen j\u00f6tt a tavasz, s vele a front is. Gy\u00fajt\u00f3bomb\u00e1kt\u00f3l le\u00e9gett az egyik sora a falunak. Mivel h\u00e1zunk t\u00e1vol \u00e1llt, nem riadtam meg \u00fagy, mint a falubeliek, akik a mez\u0151re futottak. L\u00e1ngol\u00f3 ist\u00e1ll\u00f3kb\u00f3l menek\u00edtettem az \u00e1llatokat. Tudtom n\u00e9lk\u00fcl ap\u00e1m is \u00edgy tett, a m\u00e1sik v\u00e9gen. Kormosan, megperzselten tal\u00e1lkoztunk \u00f6ssze. Harmadnap reggel egy szovjet tiszt maga mell\u00e9 intett a dzsippre. K\u00e9rte, mutogassam neki a vid\u00e9ket. Ment\u00fcnk a Soml\u00f3 ir\u00e1nt. Angolul besz\u00e9lgett\u00fcnk. L\u00e1ttam a hegy t\u00f6v\u00e9b\u0151l, hogy \u00fajra l\u00e1ngol a falunk. Mondtam, haza kell mennem, hazavitt. A halottakat szekr\u00e9nyben temett\u00fck el. Napokig daraboltuk s f\u00f6ldelt\u00fck az \u00e1llati hull\u00e1t. Miut\u00e1n eldob\u00e1ltam a h\u00e1tramaradt gr\u00e1n\u00e1tokat, m\u00e1kot vetett\u00fcnk any\u00e1mmal, s mondtam b\u00e9ke van, elmegyek iskol\u00e1ba. Indultam P\u00e1p\u00e1ra, j\u00e1rm\u0171 nem akadt, gyalogoltam 25 kilom\u00e9tert. Kevesen voltunk az oszt\u00e1lyban, s lehetett doh\u00e1nyozni. A di\u00e1kbizotts\u00e1gban, s\u00fcrgetve az iskolareformot, javasoltuk az \u00e9retts\u00e9gi elt\u00f6rl\u00e9s\u00e9t. A koplal\u00e1st\u00f3l meg az \u00e9retts\u00e9git\u0151l igen lefogyva ballagtam haza. Esztendeig otthon maradtam. Marasztalt a szerelem is, nemcsak az anyagi k\u00e9ptelens\u00e9g. \u0150sszel sz\u00e9pen \u00f6sszef\u00e9rt bennem az az esti tej meg az esti bor. 46 janu\u00e1r elsej\u00e9n l\u00e1ttam a \u201eszellemeket\u201d. Estefel\u00e9 a faluba menet, amit gondoltam, eleven k\u00e9pp\u00e9 v\u00e1lt a t\u00e9rben. P\u00e9ld\u00e1ul: eleg\u00e1ns f\u00e9rfiak cs\u00edkos meg pepita ruh\u00e1ban s\u00e9t\u00e1ltak szembe velem. Miut\u00e1n \u00f6kl\u00f6m tapasztalta csak a leveg\u0151t, megnyugodtam. Koccintva \u00fajra bar\u00e1taimmal, vill\u00e1mlott s d\u00f6rg\u00f6tt az \u00e9g, majd zuhogott \u00e9des meleg es\u0151. Akkor \u00e9jjel any\u00e1m \u00e9s n\u0151v\u00e9reim t\u00f6bbsz\u00f6r nyitottak r\u00e1m: nem t\u00e9ptek-e sz\u00e9t az \u00f6rd\u00f6g\u00f6k. Szanyi Ern\u0151 j\u00f3 bar\u00e1tommal elhat\u00e1roztuk: csin\u00e1lunk egy kerekes szerkezetet, avval megy\u00fcnk Pestre a m\u0171\u00faton. De az infl\u00e1ci\u00f3ban p\u00e1link\u00e1t f\u0151zt\u00fcnk ink\u00e1bb. M\u00e9g tavasszal r\u00e1szedtem ap\u00e1mat, fedeztess\u00fcnk megmaradt csik\u00f3nkkal, aki m\u00e9n volt, s megizmosodott. Bet\u00f6rtem, magamhoz kezes\u00edtettem ezt az \u201e\u00e1llamilag enged\u00e9lyezett mag\u00e1nm\u00e9nt\u201d. Esztend\u0151re \u00edgy lett a k\u00f6rny\u00e9k csupa csik\u00f3nyer\u00edt\u00e9s. Negyvenhat \u0151sz\u00e9n grafikusnak mentem az Iparm\u0171v\u00e9szeti F\u0151iskol\u00e1ra. Pesti lak\u00e1som nem l\u00e9v\u00e9n, k\u00f3borolni kezdtem, \u00edgy akadtam r\u00e1 egy alakul\u00f3 n\u00e9pikoll\u00e9giumra, a Damjanich utc\u00e1ban. Kevesen voltak, B. Nagy L\u00e1szl\u00f3 (m\u00e9g B n\u00e9lk\u00fcl) \u00fcgyk\u00f6d\u00f6tt vel\u00fck. Pokr\u00f3ctalan, sodronyos vas\u00e1gyon h\u00e1ltunk egy tet\u0151tlen h\u00e1zban. Sokasodtak a tagok, \u00faj helyre k\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk, a nagyobb, de \u00e9pp\u00fagy romos Bethesda-szanat\u00f3riumba. \u00c9n \u00edrtam ki a kapura: D\u00f3zsa Gy\u00f6rgy N\u00e9pikoll\u00e9gium. M\u00e1r bar\u00e1tom, Szanyi Ern\u0151 is vel\u00fcnk volt. \u00c9p\u00edtkezt\u00fcnk, gy\u0171l\u00e9sezt\u00fcnk, \u00e9hezt\u00fcnk, de \u00f6ntudattal \u00e9nekelt\u00fck: \u201eHolnapra megforgatjuk az eg\u00e9sz vil\u00e1got.\u201d A Gy\u0151ffybe hetenk\u00e9nt j\u00e1rtunk el\u0151ad\u00e1sra, kiv\u00e1l\u00f3 emberek tartott\u00e1k. A koll\u00e9giumok maj\u00e1lis\u00e1n a f\u00e1radt Erdei Ferencet gyerekkocsiban csicsijgattuk hajnal fel\u00e9. Ezen a napon hagytam el a f\u0151iskol\u00e1t. Csak k\u00e9s\u0151bb b\u00facs\u00faztam Borsos Mikl\u00f3st\u00f3l, aki alakrajzra tan\u00edtott. \u0150sszel \u00e1tmentem a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9szetire fest\u0151nek, Kmetty mesterhez. L\u00e9trehoztuk ekkorra a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9sz koll\u00e9giumot. Seg\u00edtett D\u00e9si Hubern\u00e9 \u00e9s Beck Judit. Kar\u00e1csonyra megjelent h\u00e9t versem az akkori Val\u00f3s\u00e1gban. A tiszteletd\u00edjb\u00f3l \u00f6cs\u00e9mnek vettem t\u00e9likab\u00e1tot. F\u00e9l\u00e9vkor 25 forint tand\u00edjat kellett volna fizetnem. Ink\u00e1bb nem j\u00e1rtam a f\u0151iskol\u00e1ra. Ink\u00e1bb a koll\u00e9gium m\u0171term\u00e9ben rajzoltam a 16 \u00e9ves fagylaltos Erzsike aktj\u00e1t. Kmetty papa \u00fczent, menjek vissza, kifizette helyettem a tand\u00edjat. Meghat\u00f3dtam \u00e9s illend\u0151s\u00e9gb\u0151l h\u00f3napokig j\u00e1rtam a keze al\u00e1. \u00c1prilisban ki\u00fcltem a f\u00e9nybe verset \u00edrni. Sokat olvastam, Komor Andr\u00e1s k\u00f6nyvt\u00e1r\u00e1t mi \u00f6r\u00f6k\u00f6lt\u00fck. \u00c9n kaptam a koll\u00e9gium \u00f6szt\u00f6nd\u00edj\u00e1t, havi sz\u00e1z forintot. T\u00e9pel\u0151dtem sok\u00e1ig s d\u00f6nt\u00f6ttem, ink\u00e1bb verset \u00edrok elsz\u00e1ntan, a fest\u00e9szethez majd visszat\u00e9rek. Veres P\u00e9ter, mint honv\u00e9delmi miniszter, elk\u00fcldte \u00e9rtem kocsij\u00e1t. Egyik tisztj\u00e9nek, aki gr\u00f3f volt nemr\u00e9g, \u00edgy sz\u00f3lt: Hozzanak s\u00f6rt a fi\u00fanak! Elmondta, hogy tehets\u00e9gesnek tart, s k\u00f6lt\u0151 lehetek, ha nem leszek eklektikus. Meghat\u00f3dva gondolok r\u00e1. V\u00edg Rudolf k\u00e9r\u00e9s\u00e9re ford\u00edtottam kott\u00e1ra a szomsz\u00e9d n\u00e9pek dalait. A szerb n\u00e9pdalok miatt hamarosan f\u00f6ljelentettek. Indul\u00f3t \u00edrtam az \u00e9p\u00edt\u0151knek: D\u00fald sz\u00e9t a b\u00e1nat s\u0171r\u0171 s\u00e1tr\u00e1t \/ hajl\u00edtsd vigalom a f\u00e1kat! Csasztusk\u00e1kat is \u00edrtam. Juh\u00e1sszal, Kormossal, Dar\u00e1zzsal, Kuczk\u00e1val, T\u00f3th Gyul\u00e1val m\u00e1r megismerkedtem. Verseinket Hantai Simon r\u00e9zbe karcolta \u00e9s illusztr\u00e1lta. Nyomtatott is bel\u0151le n\u00e9h\u00e1ny p\u00e9ld\u00e1nyt. Csokonait v\u00e9gigolvastam t\u00f6bbsz\u00f6r, Juh\u00e1sznak is aj\u00e1nlottam. Esk\u00fcszer\u0171en elhat\u00e1roztuk: \u00faj k\u00f6lt\u00e9szetet teremt\u00fcnk, nyelvileg is \u00fajat. De id\u0151m az kev\u00e9s volt, sokfel\u00e9 szakogattam. P\u00e9ld\u00e1ul \u00e9n vezettem a koll\u00e9giumban a szociogr\u00e1fiai csoportot. J\u00e1rtunk vid\u00e9kre, s\u00e1rban, es\u0151ben, faggattuk az embereket s rajzoltuk \u0151ket. Majd elhat\u00e1roztam, hogy ezt a munk\u00e1t csak Pesten v\u00e9gezz\u00fck. V\u00e9rtes Gy\u00f6rggyel, a F\u00f3rum f\u0151szerkeszt\u0151j\u00e9vel megbesz\u00e9lt\u00fck, tanulm\u00e1nyt \u00edrunk a prostit\u00faci\u00f3r\u00f3l. \u00d6r\u00f6mmel vette, hogy rajzokat is adunk hozz\u00e1. J\u00e1rtunk a l\u00e1nyokhoz, a k\u00f6lts\u00e9geket g\u00e9h\u00e1sunk fedezte k\u00fcl\u00f6n keretb\u0151l. Letarh\u00e1lta a burzsujokat: \u201eFizessenek a gazdagok!\u201d \u00c9n Rend\u0151r Erzsihez, sz\u00e9p parasztl\u00e1nyhoz j\u00e1rtam. Igazi nev\u00e9t eltitkolta, v\u0151leg\u00e9nye volt, kelengy\u00e9re gy\u0171jt\u00f6tt. A fi\u00fak nagy k\u00e9peket festettek s kirakt\u00e1k a koll\u00e9giumban. Fels\u0151bb szerveink megl\u00e1togatva benn\u00fcnket, \u00fcnnep\u00e9lyes haraggal betiltott\u00e1k a munk\u00e1t, a nagy tanulm\u00e1nyt. Megbeteged\u00e9sr\u0151l csak egyr\u0151l tudok. S bar\u00e1tom, a szobr\u00e1sz, \u00e9ppen engem faragott m\u00e1rv\u00e1nyba (s\u00edrk\u00f6veket loptunk teheraut\u00f3val a Kerepesib\u0151l), mikor \u00e9rezte, hogy jelentkezik a baj. Tripp-trapp indul\u00f3t \u00edrtam neki. Juh\u00e1sszal t\u00f6bbsz\u00f6r tal\u00e1lkoztam. \u0150sszel beiratkoztunk b\u00f6lcs\u00e9sznek, magyar irodalom-szociol\u00f3gia-filoz\u00f3fia szakra. \u00cdgy ker\u00fclt\u00fcnk a J\u00f3zsef Attila koll\u00e9giumba. Itt m\u00e1r toborozt\u00e1k az \u00f6szt\u00f6nd\u00edjasokat a Szovjetuni\u00f3ba. Volt egy rubrika, mi akar lenni? K\u00f6lt\u0151. \u2013 ezt \u00edrtuk be. Feri szerint sz\u00e9p kis r\u00e1ncos csizm\u00e1ban \u00fcl\u00fcnk majd a Puskin-szobor t\u00f6v\u00e9ben. R\u00e9vai \u00e1ll\u00edt\u00f3lag d\u00fch\u00f6ng\u00f6tt a mer\u00e9sz be\u00edr\u00e1st\u00f3l, hogy k\u00f6lt\u0151k akarunk lenni. P\u00e1r \u00e9vre r\u00e1, \u0151 adott Ferinek Kossuth-d\u00edjat. Simon Pista a hadifogs\u00e1gb\u00f3l hamarosan k\u00f6z\u00e9nk ker\u00fclt, nagy karim\u00e1s kalapot viselt, szel\u00edden fenyeget\u0151z\u00f6tt, hogy lepip\u00e1l minket is. Az egyetemen a Csokonai-el\u0151ad\u00e1son elaludtam. Waldapfel professzor f\u00f6lr\u00e1zatott: \u201eAz \u00e9n po\u00e9zisom term\u00e9szet\u00e9\u201d-r\u0151l besz\u00e9l\u00fcnk! Ijedelmemben mondani kezdtem: \u201eM\u00e1sok siralmas \u00e9nekekkel \/ B\u0151gettess\u00e9k az obo\u00e1t \/ \u00c9s holmi gy\u00e1sztren\u00f3di\u00e1t \/ R\u00edkassanak jajos versekkel\u201d. Alhat tov\u00e1bb, koll\u00e9ga, mondta. Meguntam a koll\u00e9giumot, oktalan fegyelemm\u00e9 csontosult. Ferivel alb\u00e9rletet keresve eg\u00e9sz nap \u00e1ztunk az \u0151szben, s hi\u00e1ba. Este bejelentette, feles\u00e9g\u00fcl veszi Szever\u00e9nyi Erzsik\u00e9t. \u00dagy lett. Meg\u00e1ldottam \u0151ket a vonaton. Utaztak Meggyesegyh\u00e1z\u00e1ra. Nagyon hi\u00e1nyoztak, el\u00e1rvultam, visszafogadtak a D\u00e9si-Huberbe kegyeletb\u0151l, de csak mint alb\u00e9rl\u0151t. A padl\u00e1sszob\u00e1ban laktam. A f\u00e9l\u00e9vi vizsg\u00e1k ut\u00e1n \u00e1tmentem orosz szakra. Jeszenyint szerettem volna ford\u00edtani. Csoportban tanultunk egy sz\u00e9p orosz asszony, Ludmilla vezet\u00e9s\u00e9vel. El kellett \u00e9rnem a t\u00f6bbieket, akik szeptemberben kezdtek. M\u00e1rciusban m\u00e1r orosz verset \u00edrtam, persze rosszat. Elb\u00facs\u00faztam Ludmill\u00e1t\u00f3l. 1949 k\u00f6nyvnapj\u00e1ra jelent meg els\u0151 k\u00f6tetem, heveny\u00e9szett \u00f6ssze\u00e1ll\u00edt\u00e1s, mutatja ferde n\u00e9zetemet is a k\u00f6lt\u00e9szetr\u0151l. A k\u00f6nyvnapon K\u00e1rolyi Mih\u00e1llyal, Luk\u00e1cs Gy\u00f6rggyel, D\u00e9ryvel, Vas Istv\u00e1nnal megismerkedtem. Ugyanakkor F\u00fcst Mil\u00e1nnal is, aki bemutatkoz\u00e1sakor er\u0151sen megcs\u00edpte karomon a b\u0151rt: \u201eMajd megtudod, mi a k\u00f6lt\u00e9szet!\u201d Megtudtam. Ny\u00e1ron a R\u00f3zsadombon kaptunk egy lak\u00e1st h\u00e1rman: Juh\u00e1sz, Kormos meg \u00e9n. Kormos \u00e1tadta r\u00e9sz\u00e9t m\u00e1snak, ez a m\u00e1s valaki is idegennek. H\u00e1rmas t\u00e1rsb\u00e9rletben \u00e9lt\u00fcnk, \u00e9n a csel\u00e9dszob\u00e1ban, mivel egyed\u00fcl voltam. K\u00eds\u00e9rleteztem a ford\u00edt\u00e1ssal. Nagy h\u0151s\u00e9gben, augusztusban egy hentes\u00fczlet el\u0151tt megundorodtam. Eszembe jutott ap\u00e1m, aki az els\u0151 h\u00e1bor\u00faban a kar\u00e1csonyf\u00e1ra aggatott l\u00f3h\u00fast\u00f3l kapott cs\u00f6m\u00f6rt. Nemsok\u00e1ra Nagy Lajos\u00e9kn\u00e1l Luk\u00e1cs Gy\u00f6rgy\u00f6t l\u00e1ttam: nagy darab h\u00fasokat vett mag\u00e1ba. Csod\u00e1ltam gusztus\u00e1t. Bics\u00e9rdista voltam, csak p\u00e1r h\u00e9tig ugyan, mert Sz\u00f3fi\u00e1ba utaztam, s ker\u00fcln\u00f6m kellett a f\u00f6lt\u0171n\u00e9st. Ide tartozik m\u00e9g: megk\u00e9rt a Honv\u00e9delmi Miniszt\u00e9rium, \u00edrjak indul\u00f3t az ut\u00e1szoknak. H\u00e1rosligetr\u0151l dzsipp j\u00f6tt \u00e9rtem, s hogy legyen \u00e9lm\u00e9nyem is: motorcs\u00f3nakkal j\u00e1rtuk a Dun\u00e1t, gr\u00e1n\u00e1tokat dob\u00e1ltak, s a v\u00edz csupa v\u00e9r lett. Kapkodt\u00e1k a halakat a zs\u00e1kba. Az indul\u00f3t nem tudtam meg\u00edrni. \u2013 Befejez\u0151d\u00f6tt sz\u00e9p \u00e9s k\u00f6nnyelm\u0171 ifj\u00fas\u00e1gom. A folytat\u00e1st, ami nehezebb, majd otthon \u00edrom, ha \u00fagy akarja a rep\u00fcl\u0151g\u00e9p is.<\/p>\n Mikor Lengyelorsz\u00e1gb\u00f3l R\u00f3zewicz, Bulg\u00e1ri\u00e1b\u00f3l Nevena Sztefanova j\u00f6tt hozz\u00e1nk \u00edr\u00f3i \u00f6szt\u00f6nd\u00edjjal, akkor utaztam Sz\u00f3fi\u00e1ba, 49 \u0151sz\u00e9n. F\u00f6ladatom volt, hogy a nyelvet megtanulva ford\u00edtsam a bolg\u00e1r k\u00f6lt\u00e9szetet. Szerencs\u00e9mre, h\u00e1ziasszonyom, Zs\u00e1na Nikolova, az irodalom tan\u00e1ra, el\u0151sz\u00f6r a n\u00e9pk\u00f6lt\u00e9szethez vezetett, mondv\u00e1n, hogy Goethe csak a szerbeket fedezte f\u00f6l. Bolg\u00e1rul a n\u00e9pk\u00f6lt\u00e9szetb\u0151l tanultam, bolg\u00e1rok mondj\u00e1k, hogy kicsit archaikusan besz\u00e9lek. Ford\u00edtani kezdtem a ballad\u00e1kat, s r\u00e1j\u00f6ttem, kell ehhez a megfelel\u0151 nyelv is. \u00c1tolvastam a magyar n\u00e9pk\u00f6lt\u00e9szetet. Esztendeig dolgoztam. Ford\u00edt\u00e1saim kiad\u00e1s\u00e1t k\u00e9t \u00e9vig halogatt\u00e1k. A miniszt\u00e9rium azzal okolta, t\u00e1mogatom a \u201enarodnyik szeml\u00e9letet\u201d. Nem keseregtem sok\u00e1ig, Marija Ucskov\u00e1t szerettem. Kisebb megszak\u00edt\u00e1sokkal m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vet t\u00f6lt\u00f6ttem Bulg\u00e1ri\u00e1ban. 1951 \u0151sz\u00e9n lak\u00e1st kaptam a Szabads\u00e1ghegyen. Leszakadt a h\u00f3, sokat f\u00e1ztam, mivel el\u0151sz\u00f6r k\u00e1lyh\u00e1m hi\u00e1nyzott, majd a t\u00fczel\u0151. Elutaztam a M\u00e1tr\u00e1ba, ki\u00edrtam az ajt\u00f3ra: Nem vagyok itthon. Visszat\u00e9rve l\u00e1tom, kiraboltak, \u00e1gynem\u0171m, ruh\u00e1im, b\u0151r\u00f6nd\u00f6mben tartogatott verseim, jegyzeteim hi\u00e1nyzanak. \u00c1tadtam a lak\u00e1st ingyen egy sokgyerekes f\u00f6ldimnek, \u00e9n pedig alb\u00e9rl\u0151 lettem. M\u00e1r Bulg\u00e1ri\u00e1ban keveset \u00edrtam, ez itthon hatott vissza, teljesen leszeg\u00e9nyedtem. H\u00edvtak a Szabad N\u00e9p k\u00fclf\u00f6ldi rovat\u00e1hoz. Beteg vagyok, v\u00e9rt k\u00f6p\u00f6k, mondtam. Nem k\u00f6ptem v\u00e9rt, de sz\u00f6rnyen \u00e9reztem magam. F\u00e1jt a gyomrom. Idegzetem megrend\u00fclt, balj\u00f3s gondolataim kerekedtek. Kezdetben naivan hittem, hogy bennem a hiba, s kider\u00fclt, hogy kint, a val\u00f3s\u00e1gban. Kezdetben m\u00e9gis, nem a fels\u0151 vezet\u00e9st hib\u00e1ztattam, nem hihettem, hogy el\u00e1rulva a forradalom, ami \u00e9ltetett ifj\u00fas\u00e1gomban. J\u00e1rtam sz\u00fcl\u0151helyemre, v\u00e1rtak panasszal, \u00e9szbont\u00f3an tragikomikus helyzetet l\u00e1ttam, meggyal\u00e1zott embereket s n\u00e9pt\u0151l idegen er\u0151ket. Az 56-os nemzeti trag\u00e9dia ekkor kezd\u0151d\u00f6tt. Az 52-es \u00e9v mutatja m\u00e1r k\u00fcszk\u00f6d\u00e9semet s nemcsak magammal. A Janu\u00e1r, Bolyong\u00f3, T\u00e9li kr\u00f3nika, Asz\u00e1ly c\u00edm\u0171 verseimet hi\u00e1ba vittem szerkeszt\u0151s\u00e9gbe, annyira ny\u00edltak, ny\u00edlt-t\u00f6r\u00e9sek voltak. De megtan\u00edtott a helyzet fogalmazni is. A k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vben Kir\u00e1ly Istv\u00e1n elfogadta \u0151ket. Ekkor m\u00e1r komolyan foglalkoztam a tagol\u00f3 verssel. Bonyolult ritmusk\u00e9peket szerkesztettem. Whitman, Apollinaire, Majakovszkij, de a Biblia is \u00f6szt\u00f6k\u00e9lt a nagyszab\u00e1s\u00fa l\u00edrai k\u00f6ltem\u00e9nyre. K\u00f6lt\u0151i er\u0151vel, kem\u00e9ny metafor\u00e1kkal menni az \u00e1ls\u00e1g falai ellen. Ekkor szerettem meg \u00fajra Adyt. 1952 nyar\u00e1n feles\u00e9g\u00fcl vettem Sz\u00e9csi Margitot. R\u00f3zs\u00e1s bl\u00fazban \u00e9s ingben esk\u00fcdt\u00fcnk. A mennyegz\u0151 egy t\u00e1ny\u00e9r fekete meggy volt \u00e9s v\u00f6r\u00f6s bor. Alb\u00e9rlet\u00fcnkben szeg\u00e9nyen \u00e9lt\u00fcnk, n\u00e9ha megloptam Csuri nagys\u00e1ga keny\u00e9rhajgy\u0171jtem\u00e9ny\u00e9t. \u00c9jszaka \u00edrtam, mert nappal a zen\u00e9szfi\u00fa sz\u00fcntelen trombit\u00e1lt. Juh\u00e1sz\u00e9k is f\u0151b\u00edr\u00f3\u00e9kkal laktak, mi is. Csuri egy\u00e9bk\u00e9nt kedves volt, csak f\u00e9lt, hogy a nyak\u00e1n maradunk, gyerekb\u0151g\u00e9ssel v\u00e1laszolunk a trombit\u00e1ra. Becs\u00fcletszavamat adtam, hogy nem. Margit P\u00e9csre ment kult\u00farotthon-vezet\u0151nek. \u00c9n h\u00e1rom h\u00f3napra Sz\u00f3fi\u00e1ba. Kar\u00e1csonyra visszaj\u00f6ttem. Szerencs\u00e9mre lek\u00e9stem az els\u0151 g\u00e9pet, mert az lezuhant. Margit hi\u00e1ba v\u00e1rt a rept\u00e9ren. Akkor m\u00e1r itt \u00e9lt, mert P\u00e9csett hideg pinc\u00e9ben kellett laknia, hasasan. Sz\u00e9p kis kar\u00e1csonyf\u00e1t szerzett, boldogok voltunk. Tudtam, hogy fiam sz\u00fcletik, s a t\u00fcnd\u00e9rkertbeli hajd\u00favez\u00e9rr\u0151l Andr\u00e1snak neveztem el. Pestl\u0151rincen a nagymama nevelte, anyja is vele volt az elv\u00e1laszt\u00e1sig. Vas\u00e1rnaponk\u00e9nt l\u00e1togattam \u0151ket, l\u00f3h\u00fasleves v\u00e1rt a gyalupados m\u0171helykonyh\u00e1ban. \u00cdzlett, de csak addig, m\u00edg nem tudtam, hogy l\u00f3b\u00f3l val\u00f3. Ap\u00f3som szel\u00edd \u00e9s \u00e9rtelmes munk\u00e1sember, k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6sen megkedvelt\u00fck egym\u00e1st. Megjelent n\u00e9pk\u00f6lt\u00e9szeti ford\u00edt\u00e1som, l\u00e9legzethez jutottunk, s meg\u00edrtam a Gy\u00f6ngyszokny\u00e1t. Mutattam k\u00e9s\u0151bb Zelknek. \u201eIlyen szomor\u00fa a helyzet?\u201d Ilyen szomor\u00fa, mondtam. Zolt\u00e1n, mint a Kisdobos f\u0151szerkeszt\u0151je, mag\u00e1hoz vett, sz\u00e9p gyereklapot csin\u00e1ltunk, a legjobb \u00edr\u00f3kkal. Tam\u00e1si \u00c1ron, Pilinszky, Szab\u00f3 L\u0151rinc, We\u00f6res S\u00e1ndor is \u00edrt a lapba. Itt jelentek meg el\u0151sz\u00f6r a neh\u00e9z hallgat\u00e1s ut\u00e1n. We\u00f6rest \u00e9vvel el\u0151tte, m\u00e9gis k\u00e9s\u0151n, ismertem meg szem\u00e9lyesen. Furcsa volt a k\u00f6r\u00fclm\u00e9ny s a sz\u00ednhely is: mindkett\u0151nket s\u00f6r hajtott a bokrok m\u00f6g\u00e9, m\u00e1jus elsej\u00e9n az \u00edr\u00f3sz\u00f6vets\u00e9g kertj\u00e9ben. \u0150t igen becs\u00fcltem, m\u00e1r di\u00e1kk\u00e9nt olvastam verseit, nyelv szerint f\u00f6ldimnek tartom, kiskoromban n\u00e1luk is bolyongtunk pulykatoj\u00e1s\u00e9rt. Juh\u00e1sz Feri r\u00e9v\u00e9n Vas Istv\u00e1nn\u00e1l is j\u00e1rtam. Eliotr\u00f3l t\u0151le hallottunk el\u0151sz\u00f6r l\u00e9nyegeset. Istv\u00e1n m\u00e9g k\u00e9s\u0151 este is lej\u00f6tt hozz\u00e1nk borozni a L\u00fadl\u00e1b \u00e9tterembe, v\u00e1llalta a k\u00f6z\u00f6s kalandot. Volt egy kellemesen v\u00e9gz\u0151d\u0151 aff\u00e9rom Erdei Ferenccel 54-ben. A sz\u00f6vets\u00e9gi k\u00f6zgy\u0171l\u00e9s ut\u00e1n oktalanul Lisznyai K\u00e1lm\u00e1noknak nevezett minket, majd lak\u00e1s\u00e1ra h\u00edvatott sokakkal egy\u00fctt. Ott szem\u00e9be mondtam, hogy cserben hagyta a mak\u00f3i hagym\u00e1t, s m\u00e9g azt is, hogy \u00f6sszevesz\u00fcnk a k\u00ednaiakkal. M\u00e1snap estig nagyon b\u00e1nk\u00f3dtam, s akkor a Zeneakad\u00e9mi\u00e1n \u00f6sszeker\u00fclt\u00fcnk az els\u0151 Bart\u00f3k-koncerten. Kedves volt, mintha nem t\u00f6rt\u00e9nt volna semmi. A Csuri-f\u00e9le alb\u00e9rletet elhagytuk m\u00e1r, mert Zelk f\u00f6laj\u00e1nlotta \u00e9desanyja t\u00e1rsb\u00e9rlet\u00e9t az Ak\u00e1cfa utc\u00e1ban. F\u00e9l \u00e9vig laktunk ott, k\u00e9s\u0151 \u0151sszel k\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk egy zugl\u00f3i csupahiba \u00faj lak\u00e1sba. Nek\u00fcnk m\u00e9gis nagyszer\u0171 volt, n\u00e9ha \u00e9jjel-nappal dolgoztam egyfolyt\u00e1ban. \u00cdgy \u00edrtam n\u00e9h\u00e1ny nagyobb szab\u00e1s\u00fa versemet. J\u00f3lesett \u00e9s r\u00e1m f\u00e9rt, hogy D\u00e9ry ki\u00e1llt mellettem egy m\u00e9ltat\u00e1sban. A trag\u00e9dia el\u0151tti mozgalomban t\u00e1n csak verseim vettek r\u00e9szt. Szem\u00e9lyem vonakodott, mert gl\u00e9d\u00e1ba ker\u00fcltem volna sokakkal, akik verseim\u00e9rt m\u00e9g nemr\u00e9g r\u00e1mfintorogtak \u00e9s \u00fcld\u00f6ztek is: a m\u00e1sodszori \u00e1tnyergel\u0151kkel, akik majd harmadszor is \u00e1tnyergelnek. Tisztelet \u00e9s becs\u00fclet n\u00e9h\u00e1ny kiv\u00e9telnek. (58-ban Sz\u00f3fi\u00e1ban falhoz vertem egy haz\u00e1nkfi\u00e1t mert kezemet v\u00e9resnek mondta \u00e9s pisztolyt fogott r\u00e1m.) A fegyverek idej\u00e9n s ut\u00e1na is lefoglalt feles\u00e9gem betegs\u00e9ge, majd t\u00fcd\u0151v\u00e9rz\u00e9se. K\u00e9tfel\u0151l \u00e9rtek olyan csap\u00e1sok, hogy m\u00e9g jobban meg\u0151sz\u00fcltem. Margitot, mert rosszul kezelt\u00e9k, v\u00e1ls\u00e1gos \u00e1llapot\u00e1ban kihoztam a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l, otthon meggy\u00f3gy\u00edtottuk. P\u00e9nzt k\u00fcld\u00f6tt Kossuth-d\u00edj\u00e1b\u00f3l N\u00e9meth L\u00e1szl\u00f3, aki el\u0151tte \u00e9s ut\u00e1na is megbecs\u00fclt \u00edr\u00e1saiban. A Kisdobost, mivel otthagytam, ford\u00edtani kezdtem. 57 nyar\u00e1n egy \u00fajs\u00e1g azzal v\u00e1dolt, hogy 64 ezer forintot sz\u00e9gyentelen\u00fcl f\u00f6lmarkolok. Csak szerz\u0151d\u00e9sem volt, p\u00e9nzt csak a hatvanas \u00e9vek elej\u00e9n kaptam a b\u0151v\u00edtett bolg\u00e1r n\u00e9pk\u00f6lt\u00e9szet\u00e9rt. Elhat\u00e1roztam, hogy az eg\u00e9sz balk\u00e1ni n\u00e9pk\u00f6lt\u00e9szetr\u0151l k\u00e9pet adok. (J\u00f3val k\u00e9s\u0151bb a d\u00e9lszl\u00e1v elk\u00e9sz\u00fclt m\u00e9g.) \u00dajra angolul tanultam. Blake \u00e9s Dylan Thomas verseit akartam ford\u00edtani. 59-ben k\u00e9pszerkeszt\u0151 lettem az \u00c9let \u00e9s Irodalomn\u00e1l. Ez \u00e9v m\u00e1rcius\u00e1ban any\u00e1m vid\u00e1m levelet \u00edrt, \u00edgy kezdte: \u201eIszk\u00e1z elesett.\u201d Vagyis be\u00e1llt a t\u00e9eszbe. Meg\u00f6r\u00fcltem, hogy sim\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt. Az \u00f6tvenes \u00e9vek elej\u00e9n egy Vas megyei rokonunk fogaival fizetett konoks\u00e1g\u00e1\u00e9rt. Besz\u00e1molt any\u00e1m, hogy a f\u00e9rfiak danol\u00e1szva mennek a mez\u0151re, k\u00f6zt\u00fck ap\u00e1m is. Nem csod\u00e1lkoztam: a k\u00f6z\u00f6s munka nem \u00faj nekik, mindig \u00f6sszeseg\u00edtettek. Magn\u00f3val indultam haza, de akkorra elcsemp\u00fclt a sz\u00e1juk. H\u00e1rom falub\u00f3l h\u00e1rom eln\u00f6k a tagok h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt \u00f6sszevonta a t\u00e9eszeket. Magam is f\u00f6lh\u00e1borodtam. (Elj\u00e1rtam \u00fcgy\u00fckben Pesten, de a h\u00e1zass\u00e1got nem lehetett f\u00f6lbontani.) Sz\u00e9p sz\u00f3val m\u00e9gis megnyertem \u0151ket: \u00e9nekeltek a magn\u00f3szalagra. Akkor vettem f\u00f6l egy sz\u00e9p reg\u00f6l\u00e9st is. De akire legjobban sz\u00e1m\u00edtottam, ap\u00e1m nem \u00e9nekelt. \u201eNem \u00edneklek ennek a vil\u00e1gnak!\u201d Any\u00e1m, aki megnyugodott, a gyermekdalokat boldogan mondta. Azt\u00e1n \u00e9n is jobb sz\u00edvvel \u00edrtam, ford\u00edtottam. Kedvem volna hozz\u00e1, \u00e9s ill\u0151 volna, hogy \u00edgy befejezzem a t\u00f6rt\u00e9netet. De m\u00e9g hi\u00e1nyzik a kupak err\u0151l a t\u00f6rt\u00e9nelmi faz\u00e9kr\u00f3l. Majd megkapja holnap.<\/p>\n S\u0171r\u00edtenem kell tizenh\u00e1rom \u00e9vet, ami f\u00e9ny \u00e9s v\u00e9r \u00e9s halotti koszor\u00fa. Kem\u00e9ny id\u0151, de hirtelen elsz\u00e1llt, mintha t\u00fck\u00f6rbe se n\u00e9ztem volna. Valaha hittem, nem fog rajtam az id\u0151. Iszk\u00e1zi nagyany\u00e1m fenyeget\u00e9se. \u201eMajd megveszekedsz-v\u00e9n\u00fclsz te is!\u201d, csak s\u00fckeb\u00f3ka mosolyra gy\u00fajtott. Mikor m\u00e9g \u00e9n is elmondhattam: \u201eBarna hajamnak se h\u00edja, se h\u00f3ja\u201d. H\u00edja ha nincs is, hava m\u00e1r sok, a fejem tetej\u00e9n is. Meg\u00e9rhettem, hogy verseim \u00e9rv\u00e9nyt szereztek maguknak, b\u00e1r nem tettem \u00e9rt\u00fck semmit, nem szervezkedtem, nem al\u00e1zkodtam, nem vesztegettem se m\u00e1st, se magamat. Volt id\u0151, a hatvanas \u00e9vek eleje, amikor verset szavalni t\u0151lem nem volt divat, s\u0151t nem volt vesz\u00e9lytelen. Akadt, aki v\u00e1llalta \u0151ket s mondta f\u00e9nyes l\u00e9lekkel \u00e9s fejjel: Berek Kati volt. Sok hal\u00e1lt\u00f3l t\u00f6m\u0151d\u00f6tt a f\u00f6ld az\u00f3ta. 63-ban meghalt r\u00e1kban a sz\u00e9p \u00e9s j\u00f3 ny\u00e1r\u00e1di nagyany\u00e1nk, matri\u00e1rk\u00e1nk. 69-ben ap\u00e1m halt meg nyolcvanadik \u00e9v\u00e9ben \u00fagy, hogy nem bocs\u00e1tott meg a vil\u00e1gnak. Meghalt k\u00f6zben Tam\u00e1si \u00c1ron, akinek magas szem\u00f6ld\u00f6ke alatt sokszor \u00fclt\u00fcnk (Juh\u00e1sz, Csernus, Kondor meg \u00e9n) a Trombit\u00e1sban, a Kis Royalban. Meghalt Ferenczy B\u00e9ni, aki mindig biztatott csendes mosoly\u00e1val. V\u00e1ratlanul Veres P\u00e9ter, aki mindig figyelt r\u00e1m. Kass\u00e1k, aki konoks\u00e1gban egy volt ap\u00e1mmal. Hirtelen\u00fcl s kor\u00e1n Kamondy s B. Nagy L\u00e1szl\u00f3, akinek f\u00e1j\u00f3 ideg\u00e9t hi\u00e1ba simogattam. Elt\u0171nt egy t\u00fcnem\u00e9ny, Erzsike (Juh\u00e1szn\u00e9), aki ifj\u00fas\u00e1gunk kedvence volt. Elsz\u00e1llt mell\u0151lem egy arkangyal, Kondor B\u00e9la. Sz\u00e1rnya szel\u00e9vel meg\u00fct\u00f6tte \u00fagy a sz\u00edvem, hogy ma is inog. Margitka kar\u00e1csonykor el\u0151veszi a sz\u00e1jmuzsik\u00e1t, amit f\u00f6ldij\u00e9t\u0151l, a l\u0151rinci sz\u00e1rnyasfi\u00fat\u00f3l kapott a hal\u00e1l el\u0151tt. S k\u00f6nnyezve f\u00fajja, hogy: Mennyb\u0151l az angyal. \u00c9n pedig kar\u00e1csonyi szivarra gy\u00fajtok s elt\u0171n\u0151d\u00f6m.<\/p>\n Bemutatkoz\u00e1s 1925-ben sz\u00fclettem Fels\u0151iszk\u00e1zon, Veszpr\u00e9m megy\u00e9ben. Ap\u00e1m f\u00f6ldm\u0171ves. Testv\u00e9rek n\u00e9gyen vagyunk. K\u00e9t n\u0151v\u00e9rem van, mind a kett\u0151 elad\u00f3. Nagyon szeretn\u00e9m, ha f\u00e9rjhez menn\u00e9nek. Ugyanis sok baj van vel\u00fck \u00e9ppen az\u00e9rt, mert l\u00e1nynak sz\u00fclettek. Az \u00f6cs\u00e9m tizenegy \u00e9vvel a h\u00fagom ut\u00e1n sz\u00fcletett, de semmi l\u00e1tszat\u00e1t nem kelti annak, hogy k\u00e9sei gyerek. S\u0151t, ap\u00e1m minden kur\u00e1zsij\u00e1t \u00e9ppen […]<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"parent":31,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"_regular_price":[],"currency_symbol":[],"cybocfi_hide_featured_image":"","_mc_calendar":[],"footnotes":""},"class_list":["post-305","page","type-page","status-publish","hentry"],"post_slider_layout_featured_media_urls":{"thumbnail":"","post_slider_layout_landscape_large":"","post_slider_layout_portrait_large":"","post_slider_layout_square_large":"","post_slider_layout_landscape":"","post_slider_layout_portrait":"","post_slider_layout_square":"","full":""},"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/nagylaszloiszkaz.hu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/305","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/nagylaszloiszkaz.hu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/nagylaszloiszkaz.hu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/nagylaszloiszkaz.hu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/nagylaszloiszkaz.hu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=305"}],"version-history":[{"count":5,"href":"https:\/\/nagylaszloiszkaz.hu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/305\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":310,"href":"https:\/\/nagylaszloiszkaz.hu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/305\/revisions\/310"}],"up":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/nagylaszloiszkaz.hu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/31"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/nagylaszloiszkaz.hu\/nl\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=305"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}Aranyalma<\/h1>\n
Eml\u00e9kezem<\/h1>\n
Reflexi\u00f3k az \u00fcnnepi esten elhangzottakhoz \u00e9s a k\u00e9pz\u0151m\u0171v\u00e9sz n\u00e9pi koll\u00e9gist\u00e1kr\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt tv-filmhez<\/em><\/h6>\n
A tavaszr\u00f3l<\/h1>\n
Sz\u00edvemhez any\u00e1m k\u00f6zel\u00edt\u2026<\/h1>\n
I.<\/strong><\/h2>\n
II.<\/strong><\/h2>\n
\u00c9letem, 1974<\/h2>\n
\n