„Varázslat karácsonyfára”?

„Varázslat karácsonyfára” ? – Idén is a pápaiak angyalkái ékesítik az emlékház fenyőit

2024 karácsonya felé a Nagy László (1925–1978) és Ágh István (1938– ) Kossuth- és József Attila-díjas poéták iszkázi szülőháza előtti fenyőkre is leszálltak az angyalok. J „Varázslat karácsonyfára” ? – juthat, juthatott eszébe az arrafelé járóknak az ismert, Ágh István-i verscím.

A pápai Petőfi Egylet – mely önként vállalt, fontos feladatai között tartja számon Petőfi Sándor (1823–1849) mellett Nagy László költő, szintén egykori pápai diák helyi-környékbeli kulturális emlékezetben tartását – néhány önkéntese idén is adventi-karácsonyi angyalkákat hajtogatott hófehér papírlapokból (mintegy huszonnégy darabot), melyeket a ’24-es karácsony közeledtével elvittek az iszkázi emlékháznál magasodó örökzöldekre. Az egylet immár harmadik éve díszíti így az emlékhely előtti fenyőket.

Az angyalok az Örökkévaló Isten hírvivői, az örökkévalóságot, az örömöt jelképezik. A múltból számos alkotást ismerhetünk, melyek festők, szobrászok, irodalmárok szemével láttatják ezeket a természetfeletti, szellemi lényeket. Nagy László költészetében és képzőművészetében is megjelentek hol pozitív, hol kevésbé pozitív szimbólumként (pl. A Zöld Angyal, Az angyal és a kutyák, Karácsony, fekete glória címet viselő poémái).

Mi ezekkel a kis papírangyalkákkal a néhai magyar parasztság „embert szerető és Istent imádó” világára, hajdani korok kedves, falusi karácsonyaira kívánunk emlékezni és emlékeztetni.

Valaha e tájon, Pápa vidékén a karácsonyfát házilag készített süteményekkel, almákkal, diókkal, aszalt gyümölcsökkel, pattogatott kukorica füzérekkel, fényes sztaniolokba csomagolt kockacukrokkal, kézzel ekecsölt díszekkel – például karton meg krepp-papírcsillagokkal, vagy éppenséggel hasonló papírangyalokkal – ékesítették (anno az ünnepekkor még volt szerencsém ilyeneket látni Marcalgergelyiben és Nemesszalókon is). A régi, községi karácsonyesték elmaradhatatlan részét képezték a házról házra járó „pásztorolások”, betlehemezések, majd pár nappal később a regölések és a „háromkirályozások” (Nagy László folklór-gyűjtőmunkájának köszönhetően maradt fenn az utókor számára az iszkázi és a dozmati regösének). A családoknál a karácsonyi ajándékhozók emlegetésekor a Jézuska mellett az angyal is szokásos volt, sok helyen máig ekképp mondják. Nálunk egyaránt. S most is itt csengenek a fülemben halott nagyanyám valamikori szavai is: „Igaz, hogy szegények, de boldogok voltunk”.

Angyalok őrizzék a készülődés örömét, legyen szép karácsonyunk! Bízzuk a jót – a Jót a 2025-ös újesztendőben! Üssük fel a verseskönyvet, tereljenek bennünket ’25-ös utunkon az egy évszázada világra jött Nagy László gondolatai: „Adjon az Isten / szerencsét, / szerelmet, forró / kemencét, / üres vékámba / gabonát, / árva kezembe / parolát, / lámpámba lángot, / ne kelljen / korán az ágyra / hevernem, / kérdésre választ / ő küldjön, / hogy hitem széjjel / ne düljön, / adjon az Isten / fényeket, / temetők helyett / életet, – / nekem a kérés / nagy szégyen, / adjon úgyis, ha / nem kérem.” (Nagy László: Adjon az Isten)

Kerecsényi Zoltán, a pápai Petőfi Egylet ügyvivője