Adventi tisztelgő látogatásra érkezett Iszkázra Pápáról a Petőfi Városbarát Egylet Kerecsényi Zoltán ügyvivő vezetésével. Az immáron rendhagyónak mondható látogatásukról tudósítsanak az általuk készített képek, illetve összegző leírásuk:
„Varázslat karácsonyfára”?
2023 karácsonya felé a Nagy László (1925–1978) és Ágh István (1938–) Kossuth- és József Attila-díjas költők iszkázi szülőháza előtti fenyőkre is leszálltak az angyalok. „Varázslat karácsonyfára”? – juthatott eszébe az arrafelé járóknak az ismert Ágh István-i verscím.
A pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) – mely önként vállalt, fontos feladatai között tartja számon Petőfi Sándor (1823–1849) mellett Nagy László költő, egykori pápai diák helyi kulturális emlékezetben tartását is – néhány önkéntese papírból karácsonyi angyalkákat hajtogatott az idei adventi napokban, melyeket karácsony közeledtével elvittek az iszkázi emlékháznál magasodó örökzöldekre.
Az angyalok az Örökkévaló, az örökkévalóság, az öröm hírvivőit jelképezik. A múltból számos alkotást ismerhetünk, melyek festők, poéták szemével láttatják ezeket a természetfeletti, szellemi lényeket. Nagy László költészetében is megjelentek-megjelennek hol pozitív, hol kevésbé pozitív szimbólumként (pl. A Zöld Angyal; Az angyal és a kutyák; Karácsony, fekete glória).
Mi ezekkel a kis papírangyalkákkal a néhai magyar parasztság „embert szerető és Istent imádó” világára, hajdani korok kedves falusi karácsonyaira kívántunk emlékezni és emlékeztetni. Valaha e tájon, Pápa vidékén a karácsonyfát házilag készített süteményekkel, almával, dióval, aszalt gyümölcsökkel, pattogatott kukoricával, fényes sztaniolba csomagolt kockacukrokkal, kézzel ekecsölt díszekkel – például karton meg krepp-papírcsillagokkal vagy éppenséggel hasonló papírangyalokkal – ékesítették; s a karácsonyeste elmaradhatatlan része volt a házról házra járó „pásztorolás”, betlehemezés majd pár nappal később a regölés és a „háromkirályozás”. A családoknál, a karácsonyi ajándékhozók emlegetésekor a Jézuska mellett az angyal is szokásos volt, sok helyen máig ekképp mondják. „Szegények voltunk, de boldogok voltunk” – most is itt csengenek a fülemben nagyanyám szavai.
A PVE önkénteseinek idei karácsony előtti, adventi, rendhagyó, iszkázi „angyalkás” napja versolvasással, énekléssel, kötetlen emlékidézéssel telt a Nagy László Emlékház bolgár szobájában. Többek között részleteket olvastak fel Ágh István–Würtz Ádám: Hányat nézek a naptárban? – Régi falusi ünnepek című kötetének téli, karácsonyi népszokásokkal kapcsolatos fejezetéből, sőt a civil társaság ügyvivője még egy eredeti köcsögduda segítségével egy ősi, dunántúli regöséneket is előadott. De elhangzott Nagy László éppen öt évtizeddel ezelőtt, 1973-ban megjelent nagy jelentőségű kötetéből, a Versben bujdosóból A karácsonyfás ember című írása, továbbá a jelenlévők elénekelték Gárdonyi Géza (1863–1922) író, kántortanító – akkor még Ziegler Gézaként – a közeli Devecserben, 1882-ben szerzett Fel nagy örömre kezdetű, gyönyörű karácsonyi énekét is.
Bízzuk a jót – a Jót a 2024-es új esztendőben! Üssük fel a verseskönyvet, tereljenek bennünket ’24-es utunkon is Nagy László gondolatai:
„Adjon az Isten / szerencsét, / szerelmet, forró / kemencét, / üres vékámba / gabonát, / árva kezembe / parolát, / lámpámba lángot, / ne kelljen / korán az ágyra / hevernem, / kérdésre választ / ő küldjön, / hogy hitem széjjel / ne dűljön, / adjon az Isten / fényeket, / temetők helyett / életet, – / nekem a kérés / nagy szégyen, / adjon úgyis, ha / nem kérem.” (Nagy László: Adjon az Isten)
Kerecsényi Zoltán
(lokálpatrióta, a PVE ügyvivője)
(Fotók forrása: PVE, Strommer-Bíró Hajnalka)
Köszönjük a Kerecsényi Zoltán ügyvivő által vezetett pápai Petőfi Városbarát Egylet tisztelgő közösségének az „angyali” megemlékezést!