A Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány Kuratóriuma október 12-én tartotta ez évi Nagy László- emléktúrát. Ebben az évben a költő kedvelt helyeit járták be a túrázók a Somló hegyen, valamint felkeresték a hegy híres műemlékeit, szakrális helyeit.
Idén is, mint minden évben, az Emlékház udvara volt a gyülekező helyszíne. A korán érkezők megtekinthették az Emlékházat, valamint az udvarban Moód Mihály volt helyi lakos kézzel faragott tárgyainak kiállítását.
A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma képviselői a „bolgár szobával” ismerkednek
Moód Mihály hagyatékai
Hencz András a Kuratórium elnöke köszönti a megjelent túrázókat, s rövid eligazítást tart
A 34 fő kalandra éhező túrázót autóbusz szállította a Somló hegy lábához.
A Kuratórium elnökének túravezetésével elindult a kis csapat a hegy meghódítására.
Az első állomás Nagy László legkedveltebb helye a Somlón a Szent Ilona – kápolna volt. A túravezető röviden ismertette a kápolna történetét és Nagy László kötődését a helyhez.
Erről a helyről jól látható a Ság hegy és a Somló hegy szorításában kitűnő Felsőiszkázi Szt. Mária rk. (akkor még) plébánia templom.
A következő állomás a Taposó-kút műemlék volt
Az ország egyetlen, máig fennmaradt Taposó-kutja amiről sok érdekesség hangzott el az ismertetőben.
A túravezető egy új, sokak által még nem látott, sőt még nem is hallott látnivalóhoz a Somló hegy Kőkonyhájához vezette a kíváncsisággal teli csapatot. Az odavezető, na és persze a visszavezető út is elég meredek, igazi emberpróbáló volt.
Ez nagyon gyönyörű, de kissé félelmetes és roppant meredek!
A látvány minden fáradtságot megér!
A meredek, fáradtságos út egy kissé kivette az energiát a továbbra is lelkes, érdeklődő túrázókból. A következő Szent Margit-kápolnai állomáson rövid szünet alatt mindenki elvégezhette ügyes-bajos dolgait a toaletten, valamint a rövid történeti tájékoztató alatt pihenni, regenerálódni is lehettet.
Kell az erőgyűjtés a kápolna árnyékában a csúcs meghódításához
Ismét egy nehéz, meredek útszakasz tette próbára a részvevők állóképességét, kitartását!
A 432 méteres magaslat meghódítói vidáman mosolyognak a kilátó tövéből egy kis pihenő és frissítő elfogyasztása után.
Az idő szélsebesen száguldott, s látnivaló még temérdek várt ránk, így indulót vezényelt a túravezető. Egy kissé nehézkesen indult el a csapat, de az a tudat, hogy ettől a ponttól már csak lefelé vezet utunk, dopping ként hatott fiatalabb, s idősebb vándorra egyaránt.
Gyorsan sikerült bevenni a nem oly rég részben felújított, s látnivalóval gazdagabbá vált Somló várát.
A közel 1000 éves várfalak megidézik a dicső múltat
Hol vagytok törökök?!
A várat mi is megvédtük a törököktől, de átadtuk lőállásainkat a szép számmal érkező többi turistának.
Az idő múlásával a hátizsákok elemózsia készlete is szép lassan kifogyott. Egyre több korgó gyomor jelezte a déli harangszót órákkal megkésve, hogy jól esne egy ízletes ebéd.
Gyorsított menetben elhaladtunk a Kinizsi-szikla mellett, amit csak fél pillantással vettek szemügyre az egyre aléltabb, megfáradt somlói hősök. A Szent Márton-kápolnát is csak távolról szemléltük meg az instrukciókra is alig figyelve.
Nagy nehezen odaértünk a találkozási pontra, ahol egymást segítve szállt fel az autóbuszra a fáradt és kiéhezett sereg.
Iszkázon az Emlékháznál további 21 fő csatlakozott a délutáni programokhoz.
Helybéli lokálpatriótákból álló, Molnár András szakács irányításával, kis vendéglátó csapat finom gulyáslevessel és tócsival várta az éhes és kellemesen elfáradt emléktúra hőseit.
A remekbeszabott étkek minden ínyenc igényét kielégítették, amit a repetások hosszú sora és az üres tányérok is mutattak.
Molnár András szakácsmester és segítői nem győztek csodálkozni a fogyasztáson és sütni a tócsit!
Hagyományokhoz híven az ebéd után 13 + 1 szellemi totó töltésével adhattak számot a túrázok, hogy mennyi információ maradt meg bennük (mennyire figyeltek) a túravezető által elmondottakból, valamint mennyire ismerik Nagy László, Ágh István, Szécsi Margit és Nagy András életét, munkásságát.
Az udvarban több foglalkoztató állomás lett berendezve, ahol ismerkedhettek Nagy László kedvelt népi mesterségeivel, korabeli és egyéb népi játékokkal.
Molnár Tamás helyi asztalos mester irányításával madárodú készítés által ismerkedhettek az asztalos mesterséggel.
Nagy sikere volt Klug Gyöngyi bőrdíszműves által irányított kézműves foglakozás. Nyakláncokat, karkötőket, kulcstartókat készíthettek maguknak az érdeklődők.
Sokan megpróbálkoztak a rönk „harangfűrésszel” történő darabolásával, fűrészelésével.
Nagy sikere van minden éven a vonószék és a vonókés használatának, de az éles szerszám miatt nem árt a felügyelet.
A csúzli lövészet is nagy népszerűségnek örvendett, csak bírják a szervezők elég kavicstölténnyel.
A népi játékok közül a babzsák dobás is nagyon népszerű volt.
A gólyalábon járással is sokan megpróbálkoztak kisebb-nagyobb sikerrel és némi segítséggel.
A felszabadult játszadozás és a népi mesterségekkel való ismerkedés annyira lekötött mindenkit, hogy észre sem vettük, hogy közben a nap elbújni készült a Ság hegy mögé. Eljött a zárás a búcsúzás ideje.
A szervezők értékes ajándékokkal, könyv és CD lemezekkel jutalmazták a szellemi totó helyezetteit, valamint Emléklappal a túra kihívásainak teljesítőit, résztvevőit.
Hencz András kuratóriumi elnök gratulált a nyerteseknek (2 hibátlanul kitöltött totó is volt) és átadta a jutalmakat és Emléklapokat.
Összegzésképp elmondható, hogy egy pompázatosan szép őszi időben sikerült egy nagyszerű, tartalmas, tanulságos somlói túrán végigjárni Nagy László kedvelt helyeit a Somló hegyen, s megismerkedni a hegy csodálatos, nevezetes helyeivel, műemlékeivel, lenyűgöző természetével. Sikerült egy kis ízelítőt adni Nagy László kedvelt népi mesterségeiből, népi játékaiból.
A túra sikerességét igazolta a sok mosolygó, elégedett tekintet, valamint az a tény, hogy a foglalkozások ideje alatt eltűntek a mobil telefonok!!! Egy Pápáról a Refi-ből érkező diák így búcsúzott „jövőre is jöhetek?”
