Nagy László – emléktúra

Október 11-én tartotta a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány az idei Emléktúra rendezvényt.
A túra alkalmával idén a résztvevők lovasszekerekkel járták be a gyermek Nagy László kedvelt játszó, s munkát is adó, helyszínt a Hunyor-patak völgyét.

Az Emlékház udvarán gyülekezőket sajnos borús, kissé szeles idő fogadta, ami persze a jó hangulatot és az elszántságot senkinél sem tudta csorbítani.

A regisztráció után mindenki igyekezett a számára megfelelő helyet elfoglalni a szekereken. 9:00 órakor Hencz András az Alapítvány Kuratóriumának elnöke elindította a 49 fő túrázóval „megrakott” szekereket.

A karaván a Hunyor-patak partján egy kis pihenőre megállt azon a helyen ahol valamikor forrás vize csörgedezett. Ez a hely volt Nagy László legkedveltebb helye. Sajnos mára már a kis forrás nem található, vize elapadt, medrét a szabadtartású állatok betaposták. A túravezető rövid ismertetője után Kiscsősz felé vette az irányt a szekérkaraván.

A kissé elburjánzott táj már nem a régi szépségében pompázik, de így is lenyűgöző.

Üveges Zsolt rétjén mindenki kipróbálhatta a kézi kaszálás fogásait, valamint a gyűjtés és petrencerakás módját szakavatott, valaha paraszti gazdálkodással foglalkozó, helybéli idősebb emberektől.

Nem igazán női munka!

A kaszálást követte a gyűjtés, ugyan csak eredeti, régi fa eszközökkel.

Kezdődhet a petrence rakása.

Közös munka eredménye a „petrence”

A kemény fizikai munkában elfáradt túrázók kalauzolását Verebélyi Viktor szakavatott természetbúvár és erdőmérnök vette át. Gyalogtúra során mutatta be a táj állat és növényvilágát.

A Hunyor-pataknál megtelepedett Hódokról tartott előadása mindenki számára sok érdekességgel szolgált.

A séta során lehetett gyönyörködni az őszi tájban, s gyűjteni színes leveleket, kökényt, s egyéb érdekes fák ágait, amiket a természetbúvár bemutatott útközben.

Az útba eső magaslesről messzebbre lehetett ellátni.

A közeli vadászháznál egy kis rögtönzött bemutató keretében ismerkedhettünk az erdő állataival.

Az ismertető előadás végén mindenki elfoglalta helyét a szekereken, s a lovak elindultak az Emlékház irányába.

A kellemesen elfáradt csapatot meleg teával és finom ebéddel várták Iszkázon a vendéglátók! A nagyon finomra sikeredett krumpligulyás levesből nem győztek repetáért sorba állni. Nagy sikere volt a helyben sütött palacsintának is, amit az önkéntes szakácsok különböző lekvárokkal, túróval, s kakaóval töltöttek meg. Ráadás ínyencségként „Pászkát” is kaptak a vendégek. A Pászka Nagy László korabeli, egyszerű keletlen tészta, amit a sparhelt lapján sütöttek.

A bőséges ebéd után szellemi 13+1 totó töltésével adhattak számot a vállalkozók, hogy mennyire ismerik Nagy László, Ágh István, Szécsi Margit munkásságát, illetve életútját. A nyerteseket értékes könyvjutalommal és oklevéllel díjazta a Kuratórium.

A nap hátralevő részében megismerkedhetett, illetve ki is próbálhatta mindenki Nagy László legkedveltebb népi mesterségeit, illetve korabeli népi játékokat, csúzlizást.

Faragás vonókéssel vonószékben, illetve hely híján mellette a „vonyószéknek” támasztva!

A gyalupadon való fúrást-faragást régi eszközökkel is sokan kipróbálták.

A bőrdíszműves bemutató is sok érdeklődőt vonzott. Mindenki tudott magának saját kezűleg egy emléktárgyat készíteni.

A kovácsbemutatóra is sokan voltak kíváncsiak. Az ügyesebb vállalkozók saját kezűleg kovácsolhattak emléktárgyat. A félénkebb érdeklődőknek a kovácsmester készített kívánság szerint emléktárgyat.

A különböző népi játékokon is sokan összemérték ügyességüket.

A csúzli lövészet is mindig népszerű.

A nap végén a megjelent szervezetek képviselői elültettek egy-egy körtefát, amely fák Nagy László és Ágh István által ültetett körtefáról lett oltva a centenárium alkalmából.

REFI faültetői Pápáról

Általános iskolás faültetők Tüskevárról

Az alapítvány képviselői is ültettek egy körtefát

A nap végén a túrázók és a vendéglátók kissé dideregve és fáradtan, de elégedett mosollyal búcsúztak el egymástól, reménykedve a jövő évi találkozásban!

”Átkozott és babonás őskori szokások közé születtem a Bakonyalján.
Ott nevelődtem mesék és balladák közt a bájolók parancsoló
ritmusában a házra támadó regősénekek niagarájában.”

Nagy László 1965