„Varázslat karácsonyfára”
2025 karácsonyára, Nagy László (1925–1978) és Ágh István (1938–2025) Kossuth- és József Attila-díjas költők iszkázi szülőháza előtti fenyőkre is leszálltak az angyalok.
„Varázslat karácsonyfára”? – juthatott eszébe az arrafelé járóknak az ismert, Ágh István-i verscím. A pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) civil társaság – mely önként vállalt, fontos feladatai között jegyzi Petőfi Sándor (1823–1849) mellett Nagy László költő, szintén egykori pápai diák helyi-környékbeli kulturális emlékezetben tartását – néhány önkéntese idén is karácsonyi angyalkákat hajtogatott hófehér papírlapokból, melyeket 2025 karácsonyának szentestéjére elvittek az iszkázi emlékháznál magasodó örökzöldekre. Az egylet immár negyedik éve díszítette így az emlékhely előtti fenyőket.
Az angyalok az Örökkévaló Isten hírvivői, az örökkévalóságot, az örömöt jelképezik. A múltból számos alkotást ismerhetünk, melyek festők, szobrászok, irodalmárok képzelőerejével segítenek láttatni ezeket a természetfeletti, szellemi lényeket. Nagy László költészetében, illetve képzőművészetében is megjelentek hol pozitív, hol kevésbé pozitív szimbólumként (például A Zöld Angyal, Az angyal és a kutyák, Karácsony, fekete glória címet viselő poémái).
Mi ezekkel a kis papírangyalkákkal a néhai magyar parasztság „embert szerető és Istent imádó” világára, hajdani korok kedves, falusi karácsonyaira kívánunk emlékezni és emlékeztetni. Valaha e tájon, Pápa vidékén házilag készített süteményekkel, almákkal, diókkal, aszalt gyümölcsökkel, pattogatott kukorica füzérekkel, fényes sztaniolokba csomagolt kockacukrokkal, kézzel ekecselt díszekkel – például karton meg krepp-papírcsillagokkal, vagy éppenséggel hasonló papírangyalokkal – ékesítette a háznép a karácsonyfát (anno az ünnepekkor még volt szerencsém ilyeneket látni Marcalgergelyiben és Nemesszalókon is). A régi, községi karácsonyesték elmaradhatatlan részét képezték a házról házra járó „pásztorolások”, betlehemezések, majd pár nappal később a regölések és a „háromkirályozások” (Nagy László folklór-gyűjtőmunkájának köszönhetően maradt fenn az utókor számára az iszkázi és a dozmati regösének). A családoknál a karácsonyi ajándékhozók emlegetésekor a Jézuska mellett az angyal is szokásos volt, sok helyen máig ekképp mondják. Nálunk egyaránt. S most is itt csengenek a fülemben halott nagyanyám valamikori szavai is: „Igaz, hogy szegények, de boldogok voltunk”.
Bízzuk a jót, a Jót a 2026-os újesztendőben! Üssük fel a verseskönyvet, tereljenek bennünket ’26-os utunkon az egy évszázaddal ezelőtt világra jött Nagy László gondolatai: „Adjon az Isten / szerencsét, / szerelmet, forró / kemencét, / üres vékámba / gabonát, / árva kezembe / parolát, / lámpámba lángot, / ne kelljen / korán az ágyra / hevernem, / kérdésre választ / ő küldjön, / hogy hitem széjjel / ne düljön, / adjon az Isten / fényeket, / temetők helyett / életet, – / nekem a kérés / nagy szégyen, / adjon úgyis, ha / nem kérem.” (Nagy László: Adjon az Isten)
Kerecsényi Zoltán, a PVE ügyvivője
A pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) lelkes önkéntesei saját kezükkel hajtogatott angyalkákkal küldték szét a környező településekre szívük melegét.
Kerecsényi Zoltán az egylet önkénteseinek saját kezüleg hajtogatott papírangyalkáival az iszkázi emlékház örökzöldjei elött.
(Fotók forrása: PVE)
You are my intake, I have few web logs and occasionally run out from brand :). „Analyzing humor is like dissecting a frog. Few people are interested and the frog dies of it.” by E. B. White.